A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Művészettörténet - Sz. Kürti Katalin: Vadász Endre (1901–1944) kisgrafikái

Pár bajai temperaképét leszámítva, alig van a negyvenes évekből olaj, vagy tempera képe. Gyorsiramú szajoli „jegyzetei" kevés, elmosódó, szinte álomszerű figurát sejtetnek ólmosszürke ég alatt. Naplójegyzetei ezek annak a Vadásznak, aki pislákoló önbizalommal, életkedvvel töltötte napjait a szajoli, majd 1944-ben a gödöllői munkatáborban, s finom, érzékeny rendszerével egyre biztosabban érezte meg a végső veszélyt, amellyel nem volt bátorsága szembenézni. Egy embertelen kor áldozata lett, mégha ki is bírta, túl is élte volna a borzalmakat, mégha nem is ölték meg, hanem ,,csak" öngyilkosságba kergették. Ma is élhetne, most lenne 80 éves. Művei: érzékeny, finom grafikái, szellemes, de súlyos, értékelő tartalmakat hordozó festményei és a barátok, pályatársak szeretete őrzik emlékét. //. Kisgrafikai tevékenysége Vadász Endre grafikai munkássága szorosan kapcsolódik a két világháború közti képzőművészeti szervezetekhez, ezért bevezetésként szólnunk kell röviden a XX. századi magyar grafikai tevékenységről, még akkor is, ha annak nagy irodalma van.

32 Mint ismeretes, 1901-ben alakult a grafikagyűjtők és amatőrök egyesülete, a Szent György Céh. Ezt követte 1921-ben a Magyar Rézkarcoló Művészek Egyesülete, amely a metszéssel, karcolással foglalkozó magyar grafikusok tömörítését vállalta, 1945-ig számtalan kül- és belföldi tárlaton népszerűsítette a modern magyar rézkarcolást. 1932-ben jött létre a Magyar Ex librisgyüjtők és Grafikabarátok Egyesülete, a MEGE, amelynek utóda az 1959-től máig működő Kisgrafika Barátok Köre.

33 Vadász Endre mind a Magyar Rézkarcoló Művészek Egyesületének, mind a MEGE-nek tagja volt (itt 1937—39 közt választmányi tag volt). Ennek folyóirata, a „Kisgrafika" több ízben méltatta munkásságát. 1937 karácsonyára a MEGE jelentette meg VI. kiadványaként Vadász Endre hat kézzel színezett illusztrációját „Az úrifiú, aki a paradicsomban járt" című mesekönyvhöz. A grafikai élet két legfontosabb vidéki centruma Szeged és Debrecen volt. Szegeden dr. Lusztig István, dr. Némedy Gyula ügyvédek, Déry Ernőné és családja, Kolozs Lajos, Palócz Sándor rendelkezett jelentős gyűjteménnyel már a húszas években. Megalakították a Szegedi Grafikabarátok Körét, amely szoros kapcsolatban állt Buday György-gyei és az ő révén a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumával. A Szegedi Grafikabarátok Köre több kiállítást rendezett, legnagyobb érdeme az 1934 őszén nyíló Nemzetközi grafika- és Ex libris kiállítás szervezése, amely a háború utáni első jelentős grafikai tárlat volt. Vadász Endre 1934-es szegedi kiállítását a Fiatalok Művészeti Kollégiuma

34 rendezte, „Haláltánc" albumát a Grafikabarátok Köre adta ki 1936-ban.

35 Szegedtől, szülővárosától tehát debreceni, majd budapesti évei alatt sem szakadt el Vadász Endre. 32 Varga Nándor Lajos: A rézkarc — Budapest 1935, Uő: Adattár a magyar művészi grafikához — Pest, 1937 II. kötet — 1945 Budapest. Menyhárt József: Adatok Debrecen grafikai művészetéhez — Déri Múzeum Évkönyve, 1957 (szerk. Béres András — Debrecen, 1958) 157—173. p. Tóth Ervin: Fejezetek Debrecen grafikai művészetéből. Grafikai élet Debrecenben („A képzőművészetek Debrecenben" — szerk: Bőgel József— Debrecen, 1961. 63—86. p.) és Sz. Kürti Katalin: A XX. századi magyar grafika a Déri Múzeum képzőművészeti gyűjteményében (In. Déri Múzeum Évkönyve, 1975 — szerk.: Dankó Imre — Debrecen, 1976. 563—600. p. és az ott megjelölt irodalom). 33 1937—1944 közt jelent meg folyóirata, a „Kisgrafika". A KBK. 1962-től KBK. Értesítőt, majd 1964-től Kisgrafika Értesítőt jelentet meg. Utóbbi időben a cím rövidült: a folyóirat neve: Kisgrafika. 34 Ortutay Gyula, Buday György alakította, Radnóti Miklós is tagja volt. Elképzelhető, hogy Radnóti és Vadász ismerte egymást, műveik közt sok hasonlóság van. 1934-ben G. Szabó Kálmánnal, Félegyházi Lászlóval, 1936-ban Buday Györggyel közös kiállítást rendezett Szegeden. A Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumáról Csaplár Ferenc írt (Irodalomtörténeti Füzetek, 52. Bp. 1967). Alapirodalom: Szelesi Zoltán i. m. „Buday György és a szegedi grafikus kultúra" fejezete. A szegedi városi múzeumban 1934. október 21—28. közt rendezett Nemzetközi ex libris és alkalmi grafikai kiállítást ism. a Magyar Ex libris 1935.

1. évf. 2. sz. is, 29. p. 39 kiállító (gyűjtő) mutatta be 300 alkotó többezer művét. 35 „Haláltánc" — tíz rézkarc ex libris, dr. Kardos László magyar, dr. R. Freiherr v. HoschheckMühlhaimb német bevezetőjével. (Budapest, 1936 55 példány). 324