A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Néprajz - Jankó Ákos: A fonó munkaszervezeti és társasösszejöveteli formáinak történeti és recens vizsgálatához

vesebbet kelljen fonni, a fonók elhányták a szöszt, összesodorták kis csomókba és bedobták az ágy alá, vagy zsebükbe tették és az utcán szórták el. Mások csak nyújtották a szöszt, de a fonal az orsójukon alig szaporodott. Sokan nem is a segítségadás szándékával, hanem a szórakozási lehetőségek miatt mentek kalákába. Tyúkodon azért, hogy a fiatalok táncolhassanak, senki sem hívott fonót. A nagy családúak, betegek mellett csak a rest fonók vettek igénybe segítséget. Nagyecseden is betegség, nagy család esetén szükségből rendeztek kalákafonót. Aki tehette, maga fonta meg a szöszét. Mint a fonónál láttuk, néhol a lányok és asszonyok a kalákafonóban is elkülönültek egymástól, külön lány-, illetve asszonykalákát tartottak, de gyakoribbak voltak a vegyes kalákák. Külön lány-, illetve asszonykalákára Penyigéről, Fülesdről, Rozsályból, Szamosangyalosról vannak adataink. A lányok nem szerették hallgatni az asszonyok pletykázását, az asszonyokat viszont nem érdekelte a lányok és legények beszélgetése, ezért külön kalákákat rendeztek. Tiszakóródon, Gacsályban, Tisztaberekén, Hermánszegen, Pátyodon és Tyúkodon tartottak külön lány- és asszonykalákákat és vegyest is. Ha nem volt sok szösz, asszony-, vagy lánykalákát rendeztek, ha sok volt a fonnivaló, vegyes kalákát hívtak. Az asszonykalákában eredményesebb munka folyt, mint a lányok összejövetelein, mivel ott nem voltak legények, s jobban ment a fonás. Ezért olyan családok, ahol nem volt lány, szívesebben rendeztek asszonykalákát. Ha arra lehetőség volt, a lányok és asszonyok a vegyes kalákában is igyekeztek elkülönülni egymástól. Ha az összejövetelt két helyiségben tartották, egyikben a lányok, másikban az asszonyok helyezkedtek el. Nagyarban, Tiszacsécsén, Tiszabecsen, Csaholcon, Túrricsén, Császlóban, Szamossályiban, Szamosbecsen és Porcsalmán csak vegyes kalákákról tudunk. Lányos házhoz azonban inkább lányokat hívtak, ahová nem mindig ment el a lány anyja is. Ha lány hívogatott, az lányt hívott többet, mint asszonyt. Barátnőjéért messze is elment. Néha egy családból csak az anyát, vagy csak a lányt hívták. Ha az anya nem ért rá, elküldhette maga helyett a lányát. A szülők kalákába inkább elengedték magukban a lányukat, mint fonóba. Tisztaberekén, ha asszony rendezett kalákát, lányokat is, asszonyokat is hívott. A meghívás azonban leginkább nem személyre szólóan történt, hanem a családnak szólt. Egy családból csak akkor ment el mindenki a kalákába, ha azt rokonnál, vagy közeli ismerősnél rendezték. Egyébként vagy a lány, vagy az anyja tett csak eleget a meghívásnak. Pátyodon, ha a kalákát rendező asszonynak nem volt lánya, a hívásra inkább csak asszonyok mentek. Rokonokat messzebbről is hívtak. Nagy lánykalákában néha a falu minden lányára számítottak. Bár a kalákával kapcsolatban is tartották, hogy „hívatlan vendégnek az ajtón kívül a helye", mint láttuk, a segítségre szoruló asszony kalákájába hívás nélkül is mentek. Hermánszegen történt, hogy egy asszony, akit nem sokkal azelőtt operáltak, 10 családot hívott, mégis 35 fonója volt a kalákában. Általában azonban csak meghívottak voltak együtt. Ha valaki egyik jóismerősét nem hívta meg, sértődés lehetett belőle. Különösen szomszédok, rokonok, barátnők számítottak egymás meghívására. — Tán szegyeit hívni?! — méltatlankodott a szomszéd, vagy ismerős, ha a kalákából kimaradt. A fonócéhek tagjai a kalákában is együtt tartottak. Rokont csak akkor nem hívtak, ha haragban voltak, vagy nagyon messze laktak egymástól. Ha csak nem szokatlan és rendkívüli körülmények indokolták a kaláka összehívását, akit nem hívtak, annak nem illett menni, akit viszont meghívtak, az ok nélkül nem maradt el a kalákából. Ha haragosok hívták egymást, a haragot félretették, s elmentek egymáshoz kalákába. Akit egyszerre két helyre hívtak, abba ment, amelyiket jobb barátnője, vagy közelebbi rokona rendezett. Akiről valami rosszat hallottak, kihagyták. Hermánszegen 5—6 lány kivételével a falu egész fiatalsága együtt volt a kalákában. Szamosbecsen, ha nagy kalákát akartak rendezni, szinte az egész falut meghívták. Fülesden a meghívandókat nem válogatták, a kalákákban minden lány ott volt a faluból. Porcsalmán néha más falubelieket is hívtak, a falubeliek kalákáin tanyaiak is voltak. Fizetésért fonó asszonyokat csak akkor hívtak, ha azok maguk ajánlkoztak. Szamossályiban abból az utcából, ahol a kalákát rendezték, minden lányt meghívtak. Más utcákból csak a rokonokat, barátnőket. Szamosangyaloson az egy este keretében, egyéni célra (a háziasszony részére) történőközös fonás mellett élt a szösz feldolgozásának másik, tulajdonképpen kalákarendszerű formája, a szösz eladás szokása. A társadalmi segítségre számító asszony kosárba vagy tarisznyába rakta szöszét, sorba járta vele az ismerős asszonyokat, lányokat. Mindenütt megkérdezte: — Veszel-e szöszt? — Mennyit veszel? Volt, aki egy, volt, aki két darabra valót vett, 308