A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Néprajz - Jankó Ákos: A fonó munkaszervezeti és társasösszejöveteli formáinak történeti és recens vizsgálatához

falurészhez tartozó fonók már nem fértek el a fonóházakban, a fonóházak közösségei részekre bomlottak, egymástól elkülönülve kisebb fonótársaságokat hoztak létre. Egy-egy fonóban így kevesebben voltak, a fonóháznak az egy személyre eső bére nagyobb lett volna, de nem is volt annyi kiadó ház a faluban, ahány fonó. Ezen úgy segítettek, hogy a lányok, illetve asszonyok házról házra jártak fonni, s így megteremtették a közös fonásnak és a fonással járó társasösszejöveteleknek újabb formáját, a sorbajáró fonót. Kimondottan sorbajáró fonókról országszerte kevesebb adatunk van, mint a fonóházak ról, mivel a szerzők legtöbb esetben nem szólnak a fonónak ez újabb szervezeti és társasösszejöveteli formájáról, a fonóházi és sorbajáró fonók pedig a leírások alapján nem mindig különíthetők el egymástól. A dévai csángóknál a guzsalyost felváltva tartották hol egyik, hol másik háznál.

91 A Kolozs megyei Bogártelkén a lányok hetenként felváltva sorba jártak egymáshoz fonni.

92 Ugyanez a szokás volt Nyárszón is, s ha a társaság tagjai közül valaki nem tudott „fonóházat" adni, amikor rákerült a sor, kölcsönkért, vagy bérelt arra az alkalomra szobát.

93 Ez a szokás nyilván még a régi, valódi fonóházak emlékét őrizte. Borsodban a sorbajáró fonók az utóbbi évtizedekben alakultak ki az ifjúsági fonóházak folytatásaként.

94 Zemplénben is a régi fonóházak utódaként jött létre a sorbajáró fonók rendszere. A fonóházak 50— 70 éve szűntek meg.

95 Sorbajáró fonóra utalnak a Taktaközből,

96 az Alföldről,

97 a Bihar megyei Síterből

98 és a Sárközből

99 való adataink. Mindezeket a fonókat értelemszerűen külön lány-, illetve asszonyfonóknak tekinthetjük. Azok a fonótársaságok, amelyek a közös fonást nem fonóházban, hanem felváltva, saját házuknál biztosították, eleinte a fonóházakban kialakult szokásoknak megfelelően lakóhely, s ezen belül pedig korcsoportok szerint szerveződtek. A közösségek azonban szűkebb körre korlátozódtak, s a szerveződésben a jószomszédság, rokonság és baráti körök kapcsolata mind nagyobb szerephez jutott. A XIX. század vége a parasztság egy részére a gazdasági és társadalmi felemelkedést, a polgárosodást hozta, a vagyoni különbségek kialakulása a népi társadalom nagyobb részére pedig az elszegényedést, proletarizálódási eredményezte. A gazdasági különbségek természetesen társadalmi síkra is áttevődtek. A polgárosodó parasztság szokásaiban és életformájában is igyekezett haladást mutatni, a falusi társadalom egészéből kiválni. A megváltozott társadalmi igények átalakítólag hatottak a fonóra is. Korábban a fonóházak társadalmi különbségek nélkül egyesítették magukban a falu fiataljait, illetve fonó asszonyait. A társadalmi átalakulás és a különböző társadalmi csoportok kialakulása a sorbajáró fonótársaságok összetételében is kifejezésre jutott. A sorbajárással mód volt arra, hogy a fonók a maguk szűkebb közösségéből az alacsonyabb társadalmi rendű és rangú lányokat, illetve asszonyokat kirekesszék, maguktól azokat elkülönítsék. Ennek a törekvésnek számtalan módon tanújelét adhatták. Ha pl. az egy céhbe szerveződött fonók a társaság valamelyik tagjához nem mentek el fonni, amikor az a vendéglátásban soros volt, ő sem mehetett a többiekhez, magának más fonótársaságot keresett. így a fonók idővel társadalmilag is egységes közösséget képeztek. E fonótársaságok zártságát éppen a sorbajárással biztosították. A fonónak a korcsoportonkénti szerveződése az új viszonyok között is sokáig megmaradt. Ennek oka, hogy a fonó legfőbb célja most is a fiatalok barátkozása, ismerkedése, házasságra való előkészítése volt. Az ezt célzó fonószokások a megváltozott keretek között is megmaradtak. Az asszonyok ebben nem akarták háborgatni a fiatalokat és maguknak külön fonótársaságokat alakítottak. Ahogy azonban a fonók résztvevői a társadalmi csoportoknak megfelelően mind szűkebb körből szerveződtek, a kialakuló új paraszti életforma, a népi tár91 Szabói., 1909: 182. 92 Мак kai E. —Nagy Ö., 1939: 58. 93 KreszM., 1960: 106. 94. Lajos Á., 1965:49. 95 Szabó L., 1965: 145. 96 Kovács L., 1941: 128. 97 Nagy M., 1867: 35. 98 Мак kai E.—Nagy Ö., 1939: 36. 99 Katonai., 1962: 159. 301