A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Néprajz - Jankó Ákos: A fonó munkaszervezeti és társasösszejöveteli formáinak történeti és recens vizsgálatához

Göcsejben az asszonyok, hogy a világítás kevesebbe kerüljön, valamelyik háznál jöttek össze esténként 5—10-en. A világító anyag árát közösen adták össze, de ha azt a háziasszony biztosította, akkor három este maguknak, negyedik este pedig a háziasszonynak fontak. Néhol csak minden pénteken fontak a háziasszony részére a fonóházért. Újabban volt szokás, hogy egyik héten egyik, másik héten másik asszonynál jöttek össze fonni.

61 A fonóházi szokásoknak azokat a klasszikus hagyományait, amelyeket más területekről a leírásokból bőven ismerünk, Szatmárban alig találtuk. A szórványosan előforduló emlékek szerint azonban valószínűnek látszik, hogy a fonónak ez a formája valamikor ezen a vidéken is általánosabb lehetett. Botpaládi adatközlőnk, aki 1868-ban született, anyjától hallotta, hogy annak lánykorában még az egész faluból minden este egy házba jártak fonni. Bár nem szólt arról, hogy az egész fonási időszakban ugyanazt a házat használták-e, bérelt fonóház volt-e, ahol összegyűltek, a fonónak ezt a formáját a más területekről már ismert fonóházi szokásokkal azonosíthatjuk. Határozottabb utalásokat kaptunk a fonóházakra vonatkozóan Hermánszegről, ahol az 1860 körüli években a fonók kibéreltek egy lakatlan házat, s minden este odajártak fonni. Külön fonóházuk volt a lányoknak, külön az asszonyoknak. A házért a fonók a használati díjat közösen fizették, közösen vásárolták az egész télre szükséges petróleumot és tüzelőt. Halvány emléke maradt a fonóházakban folyt életnek is: a fonók ott munka közben regét mondtak, meséltek egymásnak, s a lányok fonóházába a legények is eljártak. Tiszabecsen az első világháború előtt még voltak fonóházak. Porcsalmán is emlékeztek, hogy a lányok kibéreltek egy házat, s oda jártak fonni. 20—22 lány volt a faluban, ezek mind egy fonóházban gyűltek össze. Az idősebb lányok a fonóházba nem mentek, hanem otthon fontak. Az asszonyok külön fonóházat használtak. A szokás már a századforduló előtt megszűnt. A fonóházi fonónak Pátyodon találtuk még közvetlenebb emlékét. Itt a lányok az 1920 körüli évekig jártak fonóházakba, az asszonyok fonóházai pedig még az 1920-as években is megvoltak. A lányok, illetve asszonyok utcánként vettek ki egy-egy fonóházat, ahova korra való tekintet nélkül jártak fonni. A faluban 5—6 fonóház volt egyszerre, amiket a fonók közös megegyezéssel választottak maguknak. Házukat általában olyan családok adták ki fonóház céljára, akik maguk is szerették a társaságot, kevés bútoruk volt, s a fonók jól elfértek benne. Fizetni nem kellett a házért, így a háziasszonynak a fonóházból nem volt haszna, de az ő estéi is jobban teltek. Ha sok szösze volt, a fonók segítettek azt megfonni. A világításhoz a petróleumot sorban, hetenként felváltva vitték, vagy közösen vásárolták. A tüzelőanyagról a háziasszony gondoskodott, de előfordult, hogy azt is a fonók biztosították. Egy fonóházba 10—14-en jártak, csak az utcabeliek. A lányok és asszonyok a fonás megkezdése előtt összebeszéltek, megtárgyalták, hogy hol, mikor kezdjék a fonást. Aki a házát ki akarta adni a fonóknak, szándékát megsúgta valakinek. Ha ennek híre terjedt és a házat a fonók alkalmasnak tartották, ketten elmentek megnézni és megegyeztek a háziasszonnyal. Ha több kiadó ház volt az utcában, megbeszélték, hogy melyiket válasszák. A fonóház egy szobából állott, ahol a háziasszony is lakott. Gyakran éveken keresztül ugyanabba a fonóházba jártak a fonók. A Porcsalmai utcán az első világháború után a lányok több éven át Vonyigás György házát használták fonóháznak. Elég nagy volt, s az is alkalmassá tette fonóház céljára, hogy nem laktak benne öregek. Vonyigás Györgynek a felesége akkor már nem élt, két lánya és két fia volt. A fiatalok ott szerették tartani a fonót, ahol jókedvükben felfordíthatták a házat. A fonóházak emléke még 1952-ben is élt olyan formában, hogy a környékbeliek minden este egy lakatlan házba jártak fonni. Egyik közellakó asszony esténként befűtött és ott várta meg a fonókat. Fát és petróleumot közösen vittek, a lámpát az egyik fonóasszony kölcsönözte a fonás egész időszakára. Egyik adatközlőnk házához 1928 óta minden télen eljárt fonni három család. A ház igénybevétele és rendszeres használata azonban már nem kiválasztással, a háziasszonnyal való kölcsönös megegyezéssel és közös áldozatvállalással történt, emiatt ez már nem tekinthető fonóháznak. Az 1950-es években Pátyodon is már a sorbajáró fonók rendszere uralkodott. 61 Gönczi F., 1914:644. 298