A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Néprajz - Jankó Ákos: A fonó munkaszervezeti és társasösszejöveteli formáinak történeti és recens vizsgálatához

esetén sem. A legények néha átmentek, de ott csak vendégnek tekintették őket. Szeptember 25. és október 10. között mentek a lányok „házat venni", vagyis fonóházat bérelni maguknak. A megfelelő ház kiválasztása, a bért illető megegyezés kizárólag a lányok joga volt, abba nem szólhatott bele senki. A fonóház takarításáról, fűtéséről a házigazda gondoskodott. Lámpát és petróleumot a lányok adtak. A fonóház bérleti díját pénzben állapították meg, amit szegényebb lányok — ha a rájuk eső részt nem tudták megfizetni — a háziasszonynak ledolgoztak vagy terménnyel váltottak meg. Újabban a fonóházért a legények is fizettek, ezenkívül minden legény egy-egy hasáb fát adott a fűtéshez.

41 Lukafalván és Ilencfalván (Maros-Torda m.) a fonóházba mindenki vitt magával kisszéket. A háziasszonynak egy-egy este mindenki font 1—2 orsó fonalat.

42 Koronkán (Maros-Torda m.) a falu valamennyi utcájának volt egy-egy fonóháza. A legények esténként minden fonóházat meglátogattak.

43 Magyaron (Maros-Torda m.) a fonók részben egymás házához jártak, részben külön fonóházat vettek ki bérbe az egész idényre. A fonóházhoz fát mindenki vitt, a petróleumot is közösen vásárolták.

44 Zemplénben a lányok a fonó céljára magános asszonytól béreltek szobát. A legények vitték a fát, a lányok a petróleumot. A fonóház bére fejében a lányok megfonták a háziasszony szöszét. Erre a munkára hetenként egy estét szántak.

45 Borsodban a fonóházakat a lányok szegény, idős asszonyoktól bérelték. A fonó részére a lányok olyan szobát kaptak, ahol lehetőleg tükör is volt. Adtak érte ennivalót, kendert, vagy pénzt, esetleg segítettek megfonni a háziasszony szöszét, a szobát takarították, fűtésről, világításról gondoskodtak. A fűtőanyag hordásában a legények segítettek a lányoknak.

4

" A fonóházakat a lányok vonzókká, kívánatosakká tették — gyöngéd figyelemmel a legényekre. A szobát csinosították, takarították, tapasztották, meszelgették, sepregették, ablakait rendszeresen tisztogatták. Mint Lajos Árpád igen szemléletesen írja, „.. .A fonás időszakában a helyiség a maga berendezésével, tárgyaival egészen új szerepet kapott. Az ajtó, ablak nemcsak megnyílt és bezáródott, de résztvett a játékban, játszóhellyé vált a kemence, az asztal, a kisszékek, lócák, az ágy. A pitvar nemcsak ki-bejáró hely, de diszkrét tanúja is volt a szerelmi jeleneteknek. A szoba a rejtek térsége, főként a közepe a legények táborozó helyévé, olykor-olykor különböző dramatikus mutatványok, alakoskodó játékok, táncok színterévé vált. Áthangolódtak a falak a rajtuk levő tárgyakkal. Megelevenedett a kép, a tükör. Az utóbbi a kitüntetés, a megbecsülés jelvényévé vált. Egyébként a kép, a tükör, a szita, a fedő különös varázserővel telt meg. Bűvölő eszközzé vált a seprő, a fakanál, a kemence szája. Törlő, fakanál, sodrófa különböző játékok eszközei, valamint a szita, lepedő érdekes alakoskodó mutatványok eszközei lettek. Á fonóház külseje, sőt közvetlen környéke is benépesült a fonóélet különböző szokás- és játékelemeivel, gondolva a kapura, kútra, kerítésre, udvarrészre."

47 Domaházán (Borsod m.) a fonóházakat úgy választották ki, hogy a fiatalok felkerekedtek és együttesen meglátogatták a fonónak alkalmas házakat, s valamelyik gazdasszonnyal megegyeztek a bérre. Az 1870-es években a lányoknak „bandák" szerint külön fonóházaik voltak, amiket rendszerint egy-egy szegényebb özvegyasszonytól béreltek. Bér fejében a fonó mindegyik tagja fél véka búzát, két liter babot, egy liter mákot, 12 pár cső kukoricát, két marék jó paszkoncát (virágos kendert), egy marék magvas kendert, egy guzsalyt szöszt, esetleg még fél kiló sót adott a háziasszonynak. Világításról a lányok maguk gondoskodtak, vagy később annak költségeit a legények fedezték. Ezeken kívül a fonó mindegyik tagja egy este a háziasszony számára font. A bér ellenében a háziasszony délután 5 órától átadta a fonóházat a fiataloknak, a lányok számára lócáról, a legények számára kisszékről gondoskodott. A fonók rendelkezésére állt a kemence is, amiben a lányok mónárkalácsot sütöttek, kocikján kukoricát főztek. Az udvaron, a ház mellett kukoricát is pattogathattak a lányok.

48 41 Мак kai E—Nagy Ö., 1939: 84—86. 42 Makkai E.—Nagy Ö., 1939: 115. 43 Makkai E.—Nagy Ö., 1939: 109. 44 Makkai E.—Nagy Ö., 1939: 117. 45 Szabó L., 1965: 145. 46 Lajos Á., 1965:46. 47 Lajos Á., 1965: 161—162. 48 Lajos Á., 1938: 111—112. 296