A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Néprajz - Jankó Ákos: A fonó munkaszervezeti és társasösszejöveteli formáinak történeti és recens vizsgálatához

Forgách Imréné Zrínyi Kata Bán község udvarbírájához küldött 1585. évi regulái úgy intézkednek, hogy „Az éjjel való fonásokat udvarbíró mindenestül megtiltsa: valaki engedi házánál az fonást, 3 forintot adjon, s valakit ott találnak, mindenik adjon, mind férfi, mind asszonyember és leány egy forintot."

15 A Péchy család levéltárának 1627-ből származó irata szerint megtiltották a jobbágy számára a fonóházakba való járást. Aki a rendelkezés ellen vétett, 2 forintra büntették.

16 Ugyanitt 1647-ben úgy rendelkeztek, hogy a jobbágynak este 9 óra után tilos az utcán, kocsmában tartózkodni. A lányoknak, asszonyoknak már sötétedés idején haza kellett menni. Este 9 óra után a házaknál is tilos volt vendéget látni.

17 Miskolczi Csulyak István zempléni református esperes az 1629—1645. évekből arról tudósít, hogy minden faluban rendesen az ivóházak mellett voltak a fonók, ahol az ifjak a lányokkal labdajátékokat folytattak, s olyan éneklést, mulatozást, táncolást rendeztek, hogy még az utcára is „kikerekedtek". Emiatt az egyház tiltotta az ivóházak melletti fonókat, amelyek „latorságnak hajlékai" voltak és arra intette híveit, hogy a fonót tisztességes háznál tartsák, s abba a házba férfit ne bocsássanak be.

18 Az 1650-i székely nemzeti és törvényhatósági statútumok szigorúan eltiltották „a leányrenden valóknak guzsalyosban való járásokat és az ifjakkal való gyülekezeteket". Egy 1727-i statútum szerint Udvarhelyszéken, egy 1745-i szerint pedig Tordán, a fonóba járó ifjakat vasárnapi istentisztelet idejére kalodába zárták, a fonótartó gazdát pedig 3 forintra büntették. 1757-ben olyan rendelkezésről olvasunk, mely botütéssel bünteti a fonóba járó fiatalokat. A csepregi tanács csak a férfiak és legények gyülekezését tiltotta.

19 Érsekújváron 1760-ban kelt rendelet szerint 24 korbácsütéssel büntették azt, aki házánál fonót tartott. Ugyanitt 1765-ben is tiltó rendelkezést hoztak a fonók ellen.

20 Az 1762. évi Győr, Komárom és Pozsony vármegyei statútumok a fonóházakról is intézkedtek: „Minthogy némely ifjú legények és házas is, éjszakáknak idején magok házaknál vagy szállásin nem maradnak, hanem olyan helyre járnak, az hol fajtalan, buja énekeket, meséket beszélnek, vagy más botránkoztató rosszaságokat is elkövetnek; ezen állapotban mind az olyas helyre járó, mint befogadó, 6 forintban büntetődjenek; s ugyanerre nézve az fonóházak is tiltatnak.

21 Borsodban az egyházi szervek régi feljegyzéseiben, irataiban a fonó mint kerítőhely szerepel, ahová az ifjúság jár.

22 zülleniA fonóházakban az ifjak éjfélig táncoltak a lányokkal és csak „hajnalsetétkor oldották el a kereket" — írja Heltai Gáspár.

23 Ed vi Illés Pál a Magyar Hazai Vándor 5. évfolyamában így ír a fonóról: „Falu helyeken oly szokás divatoz, hogy számos fejér népek téli estvéken bizonyos házhoz öszvegyűlnek rokkáikkal és mécs, vagy gyertyavilág mellett fonogatnak. Hlyen házhoz sietnek a faluból a férfiak is, névszerint a fiatalság. Itt pipáznak, beszélgetnek, meséznek, tréfákat űznek... Itt hallani találós meséket, köznapi danákat (mellyek többnyire nem tiszta fülekbe valók) és sok paraszti tréfákat. Ezek közül megemlítendő az úgynevezett leány kivetkőztetés, amit leginkább az újonc és serdülő leányokon szoktak végbevinni."

24 A Borsodban gyakori „dévánház" elnevezés is arra utal, hogy a fiatalság gyakran merészebb, szilajabb szórakozást folytatott a fonóban.

25 Kiskunhalason az 1860-as évek vége felé egyre gyakoribbak voltak a fonóházakban a verekedések, emiatt a fonóházakat a hatóság be is tiltotta. A fonók megrendszabályozásáról, a fonókban rendetlenül viselkedőkről azonban a korábbi időkből is vannak adatok. 1796-ban a hatóság úgy rendelkezett, hogy „A fonóházaknál korhelykedő legények, mint éccakai 15 Takács S., é. п.: 361. 17 Gárdonyi A., 1903.a: 448. 18 Seprődi /., 1916:90. 19 Szendrey Zs., 1934: 25—26 20 Szőke В., 1943: 55—56. 21 Pozsony vm., 572. 22 Lajos A., 1965: 225. 23 Takács S., é. п.: 250. 24 Madarassy L., 1929: 215. 25 Lajos Á., 1965: 161. 293