A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Történelem - Szűcs Ernő: Téglagyártás Debrecenben a kapitalizmus korában

sítást. 1907-ben több más debreceni téglagyárhoz hasonlóan ez az üzem is csökkentette a termelést. Ebben az évben 35 munkással csupán 21 ezer forint értéket állított elő. Az egyes időszakokról fennmaradt ipartársulati nyilvántartások 1917-tel bezárólag tesznek említést az üzem létéről. Feltételezhetően a világháború alatti nehézségek kényszerítették rá a tulajdonost a termelés beszüntetésére.

77 Tulajdonképpen említés történt már a Köntösgáti Téglagyár Rt-ről (1. Debreceni Gőztéglagyár Rt-ről szóló részt). Ezt a gyárat 1911-ben alapították dr. Magoss György elnöklete alatt a város kereskedői és szabadfoglalkozású személyiségei. A gyártelepet a Balmazújvárosi úton, a Debrecen—Füzesabony vasútvonal mentén a 9070. hr. sz. telken alakították ki. Kezdetben igen sikeres volt a gyár működése, ezért már 1912-ben felépítették a második körkemencét is. (Mindkét körkemence 16 kamrás, kamránként 9-9 ezer nagyméretű tégla égetésére volt alkalmas.)

78 A termelés nem volt gépesítve, de évenként 45—70 munkás dolgozott a telepen. Üzembenléteiéről csak 1913-ig szólnak a források. Közben ugyanis bekövetkezett a Balkán háború okozta depressziós időszak. Sok üzem — köztük a Köntösgáti Téglagyár Rt is — nem tudta behajtani adósaitól a követeléseit, az 1910-ben, 1911-ben elért magas téglaárak is visszaestek, de még az alacsony árakon sem volt mód eladni a további konjunktúrára számító téglagyárak előre legyártott nagy mennyiségű termékét. így az árukészletek jelentősen megnövekedtek. Ez rendkívül káros volt, hiszen a téglagyárak kifizették már az előállítási költségeket (munkabérek, szén, stb.), következésképpen az eladhatatlan árukészleteikben forgótőkéjük nagy része elfeküdt. Rövidesen bekövetkezett az első világháború is, s az építkezések leállása miatt az előzőleg felhalmozott készletek lassan kerülhettek értékesítésre. így a legtöbb gyár, természetesen más okok miatt is (katonai behívások, szakemberhiány, szénhiány, az építőipar pangása), a háború alatt fel sem vette a termelést. Ez volt a sorsa a Köntösgáti Téglagyár Rt-nek is. Az első világháborút követő évek mindegyikéről pedig határozottan ezt tüntetik fel a gyárlátogatási jegyzőkönyvek, hogy „üzemen kívül van" a gyár. Végül is a Köntösgáti Téglagyár Rt 1923-tól beolvadt a Debreceni Gőztéglagyár Rt-be, s ettől kezdve mint annak fióktelepe működött. Az „Alföldi Tégla és Cserépgyár Rt", igaz akkor még Alföldi tégla és agyagipari rt néven 1912-ben szerepel először a város téglagyárainak sorában. A vállalat irodája előbb a Füvészkert u. 17. sz. alatt, majd a Hunyadi utca 10. sz. alatt működött. Maga a gyártelep pedig a Bellegelő 488. sz.-nál (Balmazújvárosi úton) volt. Tulajdonosai gyakran változtak, ami a gyenge üzletmenetre utal. Első tulajdonosaiként Eisenberger Sámuelt, Grósz Józsefet és Bergmann Dánielt tartotta nyilván az I. fokú Közigazgatási Hatóság.

79 A nehéz helyzetbe került vállalat, az első világháborúban és azt követően szüneteltethette a gyártást, mert a rendelkezésre álló Cégbírósági adatok szerint csak 1923. január 15-én vette újból kezdetét mint közkereseti társaság. A tulajdonosok ekkor még ugyanazok, mint akiket az I. fokú Közigazgatási Hatóság előzőleg már nyilvántartott. Közülük először (1924. augusztus 5-én) Eisenberger Sámuel sátoraljaújhelyi lakos lép ki a közösségből, majd Grósz József (1925. január 29-én). Ez utóbbi időpontban jelentették be azt is, hogy a társaság tagja lett Goldstein Lajos újfehértói tégla és cserépgyáros. Mivel az alapítók harmadik, utolsó tagja, Bergmann is kilépett (1926. május 18.) a vállalkozás megszűnt társascég lenni és ettől kezdve Goldstein a gyár egyedüli tulajdonosa.

80 Az ő nevén tartották nyilván még 1930-ban is az üzemet, de 1932-től már Herskovits Dániel ungvári lakos nevén szerepeltették. Ez utóbbi tulajdonos azonban gyártási tevékenységet egyáltalán nem folytathatott, mert egy 1938-ból származó 77 HBmL IX. Debreceni Kereskedelmi és Iparkamara iratai 201/a 25—28 és Debreceni Képes Kalendárium számai az 1902—1912 közötti évekre (Címtár rész) és DKI 1904 és 1907. évre 186. illetve 133. 78 HBmL

XXVII. BFi 202. 11. ésDKK az 1912. évre 227. Az igazgatóság tagjai: Békés Gyula, Debreczeni Jenő, dr. Haendel Vilmos, dr. К Kiss József, Nagy Jakab, dr. Nyiri Ernő, Szávay Gyula, Pavlovics Károly, dr. Sz. Szabó László, dr. Tüdős János, Taller Ignác, a felügyelő bizottság tagjai: Lichtblau Albert, Nyiri Géza, Hering N., dr. Tasnádi Kardos Endre, dr. Gáspár Géza, ügyész: dr. Hódy Béla, ügyvezető: Tolcsvay Henrik voltak. 79 HBmL IV. B. I. fokú Közigazgatóság iratai 1406/g 128. és DKK az 1912. évre 227. 1. 80 Uo. és HBmL IX. Kereskedelmi és Iparkamara iratai 201/e 28. 226