A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Történelem - Szűcs Ernő: Téglagyártás Debrecenben a kapitalizmus korában

menetéből kiderül, hogy a felügyelő bizottság két tagja dr. Láng Sándor és Steinberger Adolf nem voltak hajlandók aláírni a mérleget. Álláspontjuk indoklása a következő volt: Túl nagy, együttesen 1,2 millió korona, a vezérigazgató és az igazgató fizetése. Szerintük az igazgatóság tagjainak tiszteletdíja is magasan, 200 ezer koronában lett megállapítva, s ez végképpen nincs arányban a mindössze 20 ezer koronában megszabott osztalékkal. Felszólalásukban hivatkoztak arra is, hogy nem lehetett betekinteniük az üzleti könyvekbe sem, így felügyeletüket nem gyakorolhatták. Véleményük szerint a felügyelő bizottság nem adhatja nevét ehhez a mérleghez. — Közbevetően meg kell jegyeznünk, hogy az előző évek eredményszámláitól eltérően ebben az évben nem szerepel külön rovatként a „Fizetések" számla, csupán „összes üzemi kiadások", címen más kiadásokkal összevontan, ami által még inkább lehetővé vált a Serlyék által húzott nagy jövedelem elbúj tatása. — A gyűlés további menetében Serly Gusztáv a Versényi és a két felügyelő bizottsági tag által felvetetteket kemény hangon utasította vissza, sőt nem adott felvilágosítást arról sem, hogy a mérlegbe feltüntetett árukészlet milyen számítások alapján lett ilyen magasra értékelve. Ellen javaslatában felszólította a közgyűlést, hogy a felügyelő bizottsági tagok sorából töröljék dr. Lángot és Steinbergert. Dr. Láng a szavazást megelőzően önként lemondott, Steinbergert pedig a közgyűlés határozathozatallal törölte a felügyelő bizottsági tagok sorából és helyükre Somlyai Józsefet valamint Mócz Aladárt választotta meg. Ezt követően dr. Láng és Steinberger volt bizottsági tagok kijelentették, hogy látják ugyan; kisebbségben maradtak, de a jelen igazgatóság üzleti politikáját még sem helyeslik, azt hosszú távon nem tartják járhatónak. A gyűlésen egyébként több más kérdésben óvtak Versényi Tibor és Blaskovics Mihály is, de rendre őket is leszavazta a Szabolcs vármegyei Takarékpénztár és a Serlyék által képviselt többség. Végül is 9282: 620 arányban a közgyűlés elfogadta a mérleget. Serlyék tehát támaszkodva a részvény (így szavazatai) — többséget jelentő Szabolcs vármegyei Takarékpénztárra, vállalaton belüli versenytársaikat kiszorították a Gőztéglagyár ügyeinek intézéséből, lehetetlenné tették azok véleményének érvényesítését. így a gyár bevételeinek továbbra is aránytalan nagy részét fordították a maguk díjazására, az üzemnek korlátlan urai lettek. A következő évben az ellenfelek már meg sem jelentek a közgyűlésen. Ekkor jelentette be (1924. június 27-én) Serly Gusztáv, hogy az előző évi mérleget, az azt ellenzők bíróilag is megtámadták, de „a pert mi nyertük meg". Az eseménysor teljességéhez tartozik még, hogy Szent-Királyi Tivadar 1926-ban meghalt. Helyére az igazgatóságba Serly Gusztáv és Kövy Lajos mellé harmadik tagnak Serly Kálmánt választották be. Serly Kálmán 1934-ben, illetve Kövy Lajos 1936-ban bekövetkezett halála után pedig az igazgatóság tagja, és a gyár igazgatója ifj. Serly Gusztáv lett, míg az igazgatóság másik tagja és a gyár vezérigazgatója id. Serly Gusztáv maradt. Az I. világháborút követően súlyos csapás érte az üzemet, mert a kivonuló román királyi csapatok leszerelték és elszállították a gyár nagy teljesítményű gőzgépét, s a gyártulajdonosok egy kisebbel, egy mindössze 35 lóerős géppel csak 1923-ra pótolták némileg a veszteséget. Ez a kis teljesítményű erőgép azonban nem tette lehetővé a teljes gépi berendezés működtetését, így azok nagyrésze még 1928-ban is üzemen kívül állt. A gyárban 1929-ig (ekkor került beállításra a gyárlátogatási feljegyzések szerint újból egy 150 lóerős gőzgép) csupán kézitéglagyártás folyt.

39 Serlyék 1923-ban beolvasztották a Debreceni Gőztéglagyár RT-be a Köntösgáti Téglagyár Rt-t is, amelynek két körkemencéje volt. A két gyártelepen ezáltal — mivel a Debreceni Gőztéglagyár Rt-nek három körkemencéje volt — együttesen most már öt körkemencével rendelkeztek. A körkemencék mindegyike 16 kamrás, kamránként 10-10 ezer nagyméretű tégla égetésére volt alkalmas.

40 Sőt 1941-ben megvásárolták az Alföldi Takarékpénztár „Vulkán" téglagyárát is, amelynek ugyancsak két egyenként 16 kamrás körkemencéje volt (kam39 HBmL XXVII. BFi 202. 11. 40 Uo. 215