A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Történelem - Szűcs Ernő: Téglagyártás Debrecenben a kapitalizmus korában

Közölt adataival igazolja, hogy 1927-ben a lakásépítkezések száma kétszer annyi, mint 1924-ben volt, ugyanakkor 1928-ban az előző évinek már csak 95%-át, 1929-ben pedig mindössze 63%-át készítik el az 1927-es lakásépítkezéseknek. Ugyanezekről az évekről meg kell állapítanunk a debreceni téglagyártással kapcsolatban, hogy itt korántsem 1927-ben következett be a csúcs — bár itt is érezhető a lehetőségek javulása — hanem egy év késéssel 1928-ban, ami a helyi gazdasági élet az országosnál lassabb stabilizálódását tükrözi. Másrészt 1929-re itt is bekövetkezik az újabb hanyatlás. így a téglagyártás szempontjából Debrecenre vonatkozóan azt is megállapíthatjuk mint sajátságosságot, hogy az országban érzékelhető alig néhány éves konjunkturális helyzet itt mondhatni további egy évvel megrövidült, mert közel egy évvel később kezdődött, s végpontja pedig megegyezett az általánossal. A helyzet ismertetése során feltétlenül említést kell tenni arról is, hogy a válság egyik legelső áldozata a mindenkori építőipar. Az óvatossá vált tőke, a nehezebb körülmények közé került intézmények, közületek, de a magán személyek is elsősorban az épület beruházásokról mondanak le a válság időszakában. A válságot követően pedig a zilálttá vált gazdasági helyzet újra stabillá tétele az elsődleges követelmény, és csak a válság okozta sebek teljes gyógyulását követően, rendszerint az újabb konjunktúra második, harmadik évében mer gondolni a közönség székház, vagy akár lakásépítésre is. Következésképpen a válságnak nem csupán első, de szinte utoljára szabaduló áldozata is az építőipar fontos alapanyagát előállító téglagyártás. II. sz. táblázat A kő, agyag, üvegipar, illetve a magyar gyáripar változatlan árakon számolt termelési értéke a válság alatt és után (1929= 100%)

13 Év Iparág elnevezése 1929 1931 1932 1933 1934 1935 Kő-, agyag-, üvegipar 100% 63,7% 52,2% 49,8% 65,3% 74,9% Egész magyar gyáripar 100% 83,4% 75,9% 88,1% 91,2% — A táblázat adatainak teljes elemzésétől eltekintve csupán arra utalnánk — amivel az építőanyagipar érzékenységét véljük igazolni —, hogy míg a gyáripar egésze a válság ideje alatt sohasem ment 75% termelési érték alá, addig a téglagyártást is magába foglaló „Kő-, agyag-, üvegipar 1932-ben közelítette, 1933-ban pedig már meg is haladta az 50%-os visszaesést." Másik jellemzőként arra is utalnánk, hogy míg az ipar egésze 1934-re megközelítette az 1929-es év termelési értékét, addig az érzékenyebb épületanyagot gyártó iparág kétharmadát, 1935-ben is még csak háromnegyedét termeli a válság előttinek. Nem szabad arról sem elfeledkezni, hogy a válságot követően, országosan sem, Debrecenben és környékén pedig kiváltképpen nem következett be a gazdasági élet egyértelmű virágzása. Újabb konjunktúrát — de ez a téglagyártásra alig vonatkozik — csak a háborús évek hoztak. A helyi téglapiac beszűküléséhez hozzájárult az is, hogy különösen hosszan tartott 1933 után a mezőgazdasági válságból való kilábolás, holott a vásárló erő jelentős részét itt a gazdaközönség alkotta volna. Az elmondottakból megállapítható, hogy a Debrecen téglagyártásának előfeltételeit tekintve az 1890—1944 közötti időszak két ellentétes periódusra osztható. Időhatárnak az 13 Incze Miklós: I. m. 132—138. valamint Berend T. Iván—Ránki György: Magyarország gazdasága az első világháború után (1919—1929) (Bp. 1966.) 348—350. valamint Berend T. Iván—Ránki György: Magyarország gyáripara a második világháború előtt és a háború időszakában (1933— 1944) (Bp. 1958.) 204—206. és 471—475. 203