A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Történelem - Gazda Anikó: A Debrecent körülvevő sánc- és palánkvonal és a XVIII. századi városkapuk helye

templom és ispotály mögötti épület a királyi sóraktár. Ennek helye az 1799. évi térképen is látható. Az 1788-ból származó céhlevelet (12. kép) Kabai Mihály rézmetsző deák készítette, Debrecen látképét ábrázolja az Asztalos Céh felszabaduló levelén. Előző metszetnél hitelesebbnek tűnik. A nézőpont itt is a város délnyugati része, a városfalakon kívüli terület. A sánc és a palánkvonal ábrázolása sematikus, valószínű, hogy a palánkvonal és a sáncok jelentősége csekély lehetett, különben ez is a látkép egyéb részletének megfelelő pontossággal készült volna. A városkapu itt is egyszerűnek látszik, mint ez a metszet részletén is megfigyelhető. (13. kép) Kiss Sámuel tollrajza 1815-ben készült. A rajz idillikus előtér mögött helyezi el a várossziluettet. A sáncvonalat a rajzon dús növénysor jelzi. (14. kép) Az előbbihez hasonló az 1821-ben készített céhlevél (15. kép) városképe. Nézőpontja közelebb esik a városhoz, ábrázolásmódja is gazdagabb. A metszet pontosságát és hitelességét bizonyítja az ekkor már felépített Nagytemplom arányhelyes rajza. A palánk és sáncvonal helyét itt is fasor jelzi. Kapuépítmény nem látható, pedig a leírásokból tudjuk, hogy 1831-ben a nagy kolerajárvány idejében, a temetők helyének kijelölésénél még említik a kapukat: „... minden fő uttza előtt nézzenek ki Temető helyeket ... A Czegléd Utczai kis ajtó, az Anna és Várad Utczai kapuk előtt... "

13 Az 1820-ban készített céhlevélen látható városkép hasonló az előzőhöz (16. kép), csak előtere idillikusabb. Az 1860-ban készített céhlevél várossziluettjén a korábbi sánc és palánkvonalat jelző fasor (17. kép) sem látható már. Valószínűleg már azt az állapotot tükrözi, amikor a város területe a régi kerítésen kívüli területre is átterjedt. Mint már az előzőkben is említettem, ezeket a városképi ábrázolásokat nem tekinthetjük minden tekintetben hitelesnek, hiszen a fametsző technika is megengedte a fadúcok többszöri felhasználását, kisebb módosítások elvégzését, előtér kiegészítést ezeken. Mégis egyértelmű, hogy Debrecent nem vette körül szilárd épített fal. A mai városképre tekintve a régi sánc és palánkvonal élesen lehatárolja a történelmi várost — a régi határait területben és népességben is túlnövő, fejlődő, mai városrészektől, melyek a XIX. század eleje óta a régi temetők, kertek területét elfoglalva terjeszkednek. De ez a határvonal, a kerítés mentén kialakult körút sem a közlekedési rendszerben, sem pedig építészeti szempontból nem karakteres eleme a városnak. * * * A várostörténet hagyományainak felidézésében nagy szerepe van az építészetnek, melynek egyik eleme, a városszerkezet megismerése és megőrzése. A régi utcák nyomvonalát, beépítési szélességét a városrekonstrukció során a közlekedés új igényei, a változó beépítési mód előírásai megváltoztatni kényszerítenek, a hagyományokhoz való túlzott ragaszkodás a fejlődés akadályává válhat, mégis a városszerkezet jellegét továbbra is meg kell őrizni. Ez épp olyan fontos feladat, mint az egyedi műemléképületek védelme, rekonstrukciója. Sajnos, a városszerkezet védelmének és a történelmi hagyományok, az egyes mesterségekre, régi épületekre vagy földrajzi elnevezésekre utaló helynevek védelmének még nincsenek előzményei, ezért sok olyan elnevezést változtatunk meg, mely a várostörténet szempontjából „műemlék" értéket jelent. 13 Hajdú-Bihar megyei Levéltár. Debrecen városi Levéltár. Relatio. 1831:342. Idézve: Sápi i. m. 114. 195