A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Történelem - Gazda Anikó: A Debrecent körülvevő sánc- és palánkvonal és a XVIII. századi városkapuk helye

szerkezetén belül meghatározta a XII—

XIV. századi falvak helyét, ezek egyházait, területük határait. Véleményem szerint azonban nyitott kérdés e települések egymáshoz való kapcsolata. Elhelyezkedésük, főútvonaluk iránya, a központi orsós vagy táguló tölcséresedő főtér arra enged következtetni, hogy ezek valamilyen útvonalra felfűződtek, s egymással bizonyosan kapcsolatban álltak. Ezek az útirányok azonban a város mai szerkezetéből nem rekonstruálhatók. A települések közötti szabad területen indult meg a XIV—

XV. század folyamán a fejlődés, s ekkor alakult ki a későbbi mezőváros úthálózati rendszere, s a várost körülvevő első sáncvonal. A város szerkezetének fejlődését Zoltai Lajos—Balogh István—Sápi Lajos elemzései alapján, az időrendi fejlődésnek megfelelően ábrázolom. (5. kép) A Debreceni Városi Levéltárban őrzött térképek, helyszínrajzok a városszerkezet e kiragadott részletére — a sánc és palánkvonalra, valamint a kapuk helyzetére — is gazdag felvilágosítást nyújtanak. A legkorábbi várostérképet id. Kováts György készítette. Itt kell megjegyeznünk, hogy fia, ifj. Kováts György is a város számára dolgozott. Térképe a város úthálózatát, a sánc és palánkvonal helyét, a földbástyák és kapuépületeket tünteti fel, a kartográfiai gyakorlatnak megfelelő színes technikával. A lakóépületet (a kapuépületeket is) halvány rózsaszín átfestés jelzi, a palánkvonal színezése szürke, a földsánc vonala barna. Az utóbbi kettő élesen elválik egymástól, a vonalasán megrajzolt — szélesebb kerítésvonalon belül a kétféle színezést vékony színezetlen felület választja el egymástól. (6. kép) A térképen lépték nincs feltüntetve. Méretéből arra lehet következtetni, hogy a térkép még nem az 1712—15 közötti pozsonyi országgyűlésen elfogadott egységes méretrendszerben — bécsi öl-ben készült. Valószínű, hogy még ez időben a középkori mérőműszerek és geodéziai módszerek voltak használatban.

12 Az 1750. évben készített térkép szerint a sánc és palánkkerítésen az utak végénél a következő kapuk és kis ajtók vezettek keresztül: „Péterfiai kapu, Csapó uttzai kapu, Czegléd uttzai kis ajtó, Anna uttzai kapu, Varga uttzai kis ajtó, Várad uttzai kapu — Várad uttzai kis ajtó, Miklós uttzai kapu, Német uttzai kis ajtó, Hatvan uttzai kapu, Mester uttzai kapu, Mester uttzai kis ajtó". Az 1812-ben készített térképen a kerítésvonalat a Péterfia utca környékén, a Cegléd utca és Várad utca közötti területen áthelyezték, így a kapuk is más helyre derültek: „Péterfiai kapu, Szent Anna uttzai kapu, Várad uttzai kapu más helyre került." A város tervszerű fejlesztését bizonyítja az a térkép, amelyet 1812-ben ifj. Kováts György készített. (DvT 264) Ez a térkép már nemcsak a főutakat, a sánc és palánk vonalat ábrázolja, hanem feltünteti a város jelentősebb középületeit, a templomokat, üzemeket, vendégfogadókat, a parcellázásra kerülő területeket, a kerítésekhez csatlakozó ún. hóstadtokat, és a kerítésen kívüli kerteket, temetőket stb. A térkép léptéke a használatos bécsi öl. (7. kép) A térképenjói megfigyelhető, hogy a korábbi sánc és palánkvonal helyzete módosul, új nyomvonalra kerül, az új területek külső határvonala mentén. A városi levéltárban e két térképen kívül számos olyan térkép is található, mely a két időpont közötti nagyarányú városfejlődést is bizonyítja, és azt a törekvést, hogy a szabálytalan útvonalvezetések, beépítések helyett a mérnöki pontosság és a szabályos telekalakítások érvényesüljenek, elsősorban a városkapuk környezetében. A kapuk környékére vonatkozó térképeket részletesen ismertetem, mert ezek bizonyítják legjobban a fentieket. Az 1799-ben készített térképen Kováts György (DvT 84) a Szent Anna utcai kapu előtti terület rajzát adja. A palánkvonalat fekete tusvonal jelzi, de vékony ceruzaszerkesztési vonalként látni a sáncvonalat is. A palánk vastagsága kb. 0,60 m (sánccal együtt kb. 3 öl=5,7 m). A bástya kapunyílásához híd vezetett, melyhez az országutak futottak. A térkép azért készült, mert ezen a helyen a régi kerítésvonalon kívül új telekosztásokra került sor, s ezért a város kerítésvonalát új nyomvonalra helyezték át, melyet ez a térkép és a mellékelt új állapotot feltüntető helyszínrajz tüntet fel. (8. és 9. kép) 12 Bendeffy László: Középkori magyar hossz és területmértékek. In. Fejezetek a magyar mérésügy történetéből. (Szerk.: Makkai László. Bp. 1959) 184