A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Történelem - Komoróczy György: Az állami ellenőrzés Debrecen önkormányzata felett 1779–1811. években

1790-ben írt sorait II. Józsefről, hogy „amely fát plántáltál, gyümölcsében másnap már enni kívántál. Ez az oka, hogy bár sok bajjal vetettél, az aratásban majd semmi részt sem vettél."

27 Az általános mozgás kiterjedt a szabad királyi városokra is, amelyeknek polgársága Hajnóczy meghatározása szerint a „negyedik rendhez" (ad quartum statum) tartozik és amelytől Pest megye 1790. évi országgyűlési utasítása az igazgatás nyilvánosságát és törvényességét követelte.

28 Debrecen II. József után természetszerűleg a Türelmi Rendeleten kívül minden megelőző utasításban a városi polgárság elnyomását látta és küzdött mindazon intézkedések ellen, amelyekben önkormányzati jogának sérelmét látta. Ezért természetesnek tartották, hogy a polgármesteri állást nem töltik be, hogy Domokos Lajost 1790-ben újból felkérték a főbírói tisztség elfogadására, egyidejűleg tiltakoztak a királyi biztosok ellenőrző tevékenysége miatt. Örömmel üdvözölték az 1790. március 24-i közgyűlésen a helytartótanács rendeletét, amely visszaállította a városok jogállását és intézkedett arról, hogy az 1780. évi normálstátust kell az új széképítéskor figyelembe venni.

29 De figyelmen kívül hagyva minden ellenkezést, a helytartótanács 1790. április 30-án Klobusitzky Antalt most már választási királyi biztossá nevezte ki, a Debrecenhez írt levelében ő a széképítést május 10-re tűzte ki. A tisztújítás előkészülete során a volt polgármester tisztségét a szenátorok teljesen mellőzték, ami ellen május 1-én Meszena Sándor még polgármesterként panaszt emelt, előadva a közgyűlésen, hogy „bár első szenátor lenne, mégis ... az előkészítő munkából kizáratott." Egyben tiltakozott az ellen, hogy a választás figyelmen kívül hagyja a Forgách-féle királyi biztosság irányelveit. Ez a megjegyzése főként a polgármesteri állásra vonatkozott, amelyet a szenátus törvénytelennek minősített, holott azt nem II. József alatt szervezték. A választást május 3-án megtartották, amikor Szombati István lett a főbíró és Barcza János a néptribun. Meszena Sándor szenátor maradt, sőt „helyettes főbíró" lett; a polgármesteri tisztséget nem töltötték be,

30 illetve törvénytelennek minősítették. Nagyobb arányú személyi változás ez alkalommal sem történt, csak az eltávozott vagy elhunyt tagok helyét egészítették ki. A további években a városban nem választási, hanem különleges megbízatással felruházott más királyi biztosok tartózkodtak, mint a tűzesetek kivizsgálására Péchy Imre, Bihar megyei alispán, aki 1791/1792-ben többször tett tűzvédelmi intézkedéseket. A tisztújítások körül azonban az ilyen megbízatású királyi biztosoknak nem volt szerepük.

31 De továbbra is fennmaradt az a rendelkezés, amely előírta, hogy a választáshoz előzetes királyi hozzájárulás szükséges. Ezt a magyar kamara 1792. október 10-én ismételten előírta azzal, hogy ha a királyi hozzájárulást a választás előre megállapított idejéig nem kapnák meg, a széképítés megtartható.

32 A különböző gazdaságpolitikai okok (mint a birtokok kiosztása, kishaszonvételek stb.) azonban a társadalom egyes csoportjainak elégedetlenségét nemhogy leszerelték volna, hanem még jobban elmélyítették. Maga a kamara évtizedek múlva állapította meg az 1792/1793. évi számadások felülvizsgálata során, hogy a kisebb haszon vétek kel való gazdálkodás, a piaci jövedelmek felhasználása körül súlyos visszaélések elemezhetők ki. Ezek alapján a jövedelmekből „több származik azok kezelőinek és felügyelőinek, mint magának a városnak." Bár ez a megjegyzés 1810-ben hangzott el, de az 1790-es évek állapotára utal.

33 Ilyen légkörben történt a Geötz-féle királyi biztosság kiküldetése, mert áttekinthetetlen volt a gazdasági helyzet, ellenőrizhetetlenek a számadások, tehát föltétlenül kívánatosnak tűnt egy független, az önkormányzat befolyása alatt nem álló személy megbízatása mind a politikai helyzet, mind a gazdasági állapot kivizsgálására. 27. Idézi Ballagi Géza: A politikai irodalom Magyarországon 1825-ig (Bp., 1888) 230, 248—249. 28. Benda i. m. I. 386. és Marczali Henrik: Az 1790/1791-i országgyűlés (Bp., 1907) I. 180. 29. HBmL. Debr. közgy. jkv. 1790. márc. 24-én 145. és köv. old. Lásd még uo. márc. 5-én 8044. sz., ápr. 5-én 173. old., ápr. 17-én 193. stb. 30. Uo. közgy. jkv. 1790. ápr. 30-tól máj. 3-ig, 200—221. 31. Uo. Közgy. jkv. 1792. jan. 26-án 333. 32. Uo. IV. A. 1011/d. 5. ftsz. 41/1792. okt. 10. 33. Uo. IV. A. 1011/d. 6. ftsz. 11/1810. sz. „.. .ut plus administratoribus ac inspectoribus, quam civitati fructificare videantur..." . . . 166