A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Történelem - Molnár Ambrus: Jobbágygazdálkodás és dézsmaszedés a nádudvari járásban 1550–1650 között

szás takarásra:" Ne mocskoljátok azt a drága búzát. Az nem munka búzát vágni, mint a füvet. .. "

42 Ez a gondolkodásmód a XVI—

XVII. században még általánosabbá lehetett, mivel az árpát és a zabot takarmányozásra használták. A mi vidékünkön a tárgyalt időszakban a tavasziakat egyszer-kétszer előforduló egészen csekély mennyiséget kaszával vágták le és boglyába rakták. A fentebb már idézett 1588-ból való püspökladányi panaszlevél szerint is az árpát és a zabot mindig kaszálták. „.. .árpátul és zabtúl, ki kaszált volt négy-négy pénzt vettek..." A sarlóval learatott búzát marokba szedték, kévébe kötötték és keresztekbe rakták. A keresztekbe rakott kévék száma járásunkban is többször változott. A kereszt kéveszáma változtatásának okát nem tudjuk, de aligha tévedünk, ha feltételezzük, hogy ez is egyik formája lehetett a valóságos termés eltagadásának. Ez a jelenség különösen Szabolcs megyében, a járásunkkal szomszédos Kalló járásban figyelhető meg, ahol szinte minden évben változott a kévék száma a keresztekben 14—15 között. Járásunkban általában 15 kévés kereszteket raktak, amelyből kettő éppen kiadta az egri dézsmások által használt számolási egységet — ez volt az úgynevezett „Egri kalangya" — a 30-as kéveszámot. Amikor két keresztben ennél a kéveszámnál több vagy kevesebb volt, akkor a végső összesítésben a dézsmások a termést mindig egri kalangyára számították át. Egyébként az instrukciók mindig kötelezték a dézsmásokat, hogy a lajstromon minden falunál tüntessék fel a keresztek, illetve a kévék számát: „.. .és hogy mint nem egyarányú mindenütt az a kepe, vagy kalangya, megjegyezzétek minden faluban, hány kévét tészen egy kepe, vagy kalangya.. . "

43 A dézsmások, akik egy-egy járásban több esztendőn át jártak dézsmálni, nemcsak a keresztek kéveszámát jegyezték fel, hanem igyekeztek a jobbágyokat arra bírni, hogy az egri kalangyának megfelelő 30 kévés kalangyákban számoljanak: „A Búza Dézsma Regestrumának fogyatkozását megértettem... annak állapotát úgy értse kegyelmed, hogy annak előtte úgy vagyon abban a Processusban az emberek a keresztet 16—17 kévéjével rakták. Én is hogy láttam fogyatkozásait az Regestrum írásban immár én tizenkét esztendőktől fogva arra vettem az Embereket, hogy minden faluban harminc kévéjével rakják a kalangyát úgy mint tizenöt kévét egy keresztbe... "

44 Járásunkban 1581-ben nagyobbrészt 13 kévés, kisebb részben 15 kévés kereszteket találtak a dézsmások. A kaszával kaszált búzát a mezőn boglyába (cumulus) rakták. A dézsmajegyzékek nem adnak támpontot a boglyák méreteinek megállapításához, így csak következtetni tudunk rá. 1600-ban járásunkban egy egri kalangya (30 kéve) búza értékét egyforint 50 dénárban; egy boglya búzát 60 dénárban állapítottak meg. Ennek alapján 1 kalangya búzát 2,5 boglya búzával vehetünk egyenlőnek.

45 A gabona legnagyobb csomója az asztag (acervus). Az asztag összerakásának megvoltak a kialakult szigorú szabályai, amelyekről a dézsmásoknak szóló instrukciókban is olvashatunk. A dézsmálás alkalmával a jobbágyokat kötelezték arra, hogy a mezőről a dézsmagabonát a megjelölt faluba — rendszerint a bíró udvarába — hordják be. Amíg az asztagba nem volt rakva a dézsmagabona, addig a szegénység nem hordhatta a magáét. „... a hordást meg ne engedjék a községnek, míg be nem födék és sövénnyel be nem rekesztik ő felsége Dézsma Asz tagját." Azért volt szükséges az asztagnak ilyen gondosan való összerakására, mert megtörténhetett, hogy hosszú hónapokig nyomtatatlanul állott az asztag. Ezért utasították a dézsmások, hogy „azon legyenek, hogy mindenütt nagy asztagot rakassanak", és befedéséről az asztag beterítésére tavaszi gabonát hagyjanak a bírónál. Megparancsolták a bírónak: „hogy a Dézsma Asztaghoz senkinek nyúlni ne engedjenek, hanemcsak az kinek mi Levelünk lészen. .." Az asztag összerakása nem volt kötelessége a jobbágyoknak. „Minthogy pedig az 42 Kosa László: Az Alföld és a hegyvidék gazdasági kapcsolata. (Adatok a sarló-kasza eszközváltásához.) Ethonographia LXXVIII. évf. (1967) 26. 43 „Instructio Super Decima Frugum Processus Nádudvar. 1616." OL. Reg. Dec. Szabolcs. Filmtári doboz: 9793. 1616. év. 44 OL. Reg. Dec. Szabolcs. Filmtári doboz: 9798. 1638. év. 45 V. ö. E tanulmány 34. jegyzetével. Csaknem azonos eredményt kapunk ugyancsak 1600-ból a szomszédos kallói járás gabonadézsmajegyzékéből: Egy kéve eladási ára 4 dénár, egy boglya eladási ára 50 dénár. (30 kéve tehát =120 dénár, a kalangya-boglya aránya tehát 1 kalangya = 2—2,5 boglyával.) 134