A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Történelem - Trócsányi Zsolt: Rákóczi Zsigmond (Egy dinasztia születése)

kiveréséről fantáziál, ő, a tapasztalt katona: „bezzeg ha egy szívvel egy akaraton volnánk" —írja 1608. május 11-én Thurzó Györgynek —, „noha csonka, béna vagyok, az szekeremben ágyat vettetnék, de mégis meglátnám szabadulását Magyarországnak Szent Demeter napig".

142 Ugyanaznap viszont Homonnai arról tájékoztatta Thurzót, hogy május 6-án törökök jártak volt apósánál, ajándékot is vittek neki. Nem tudni, mit tárgyaltak — folytatja —, de utána Rákóczi neki üzent: tartasson gyűlést, s viseljenek gondot magukra, mert Thurzó és Illésházy csak a maga hasznát keresi.

143 Röviddel később az ő embereit gyanúsítják Báthory Gábor követeinek felverésével, úgyhogy az új fejedelem egyenesen haddal akarja megtorolni a dolgot elődjén.

144 Keserves epilógus ez, most már az elaggulás jegyeivel. Nem tart sokáig. Az első Rákóczi fejedelem 1608. december 5-én hal meg.

145 * * * Erdély történelmének egésze felől szemlélve Rákóczi Zsigmond első pillantásra nem tűnik jelentős egyéniségnek. Egy jó évig uralkodik mindössze, s ez az egy év előbb a fejedelmi korszak egyik legnagyobb rendi előretörésének időszaka, aztán az alkudozásoké, a hajdúfelkelés alatti csendes várakozásé — ebben a jó egy évben nem épül Erdélyben semmi olyan, ami pozitív fejlődés lépcsője volna. A teljesítmények csúcs-vonalát tekintve, Rákóczi Zsigmond „szürke" uralkodónak tűnik, aki ráadásul egyáltalán nem hősként tűnik el a porondról — legfellebb józan, mérlegelni tudó politikusként. Persze, mindjárt más a kép, ha emlékezetünkbe idézzük az erdélyi uralkodó- vagy éppen dinasztiaváltozás velejáróiról a korábbiakban elmondottakat, s azt is, hogy egészében véve is a Habsburg-érdekszférában ilyen vagy amolyan fokon beletartozó országok rendiségének szokatlan megerősödéséről van szó. Akkor (ismételjük a korábban elmondottakat) nem írjuk Rákóczi rovására a gyeplő elengedését. A zempléni alispán kúriája felől szemlélve azonban ezt az életutat, a kor legnagyobb magyarországi és erdélyi karrierje áll előttünk. Végvári tiszt, egy közepesebb végvár kapitánya, majd egy fontosé, közben egy oligarcha-birtok tényleges ura, törökverő hadvezér, óriási vagyonszerző, királyi tanácsos, Bocskai gubernátora s végül erdélyi fejedelem — nincs az övéhez hasonlító felemelkedés az ő szorosabban vett korában. Ennek az embernek minden sikerült — egészen addig, míg Báthory Gábor és ecsedi törzskara előtt meg nem kellett hátrálnia. Nem volt vakmerő, kalandor, mindig gondosan mérlegelte a lehetőségeket, tudott évszámra nyugton ülni, de ha lehetőség nyílt előtte, akkor, még ötvenen túl is (ami a 16— 17. század fordulóján még arisztokratáknál is magas kornak számított) belevágott — és győzött. Nem fitogtatta képességeit, de vezetői képességeinek (ami ti. akkor ehhez tartozott: politikai elemzőkészség, katonai talentum és nem utolsósorban gazdasági érzék helyzetének; terveinek anyagi biztosítására) szinte mintha nem lettek volna felső határai. Az 1607—1608-i játszmát is olyan helyzetből veszti el Báthory Gáborral szemben, amilyet megpróbáltunk ábrázolni — s többek között olyan politikai kapacitással szemben, mint Bethlen Gábor, aki ráadásul Erdélyben nőtt fel és legalább 25 évvel fiatalabb nála. Mindez azonban még csak egy óriási karrier. De Rákóczi Zsigmond történeti érdeme éppen ennek a karriernek a végigfutása, s vele a dinasztia megalapítása. Nemcsak a Rákóczivágyon alapjainak (igen széles alapjainak) lerakása, hanem maga a fejedelemség ténye. A dinasztikus szemlélet igen erős a 16—17. századi Erdélyben is; nem érdektelen az, hogy a Bethlen Gábor halála utáni zavarokban Rákóczi Zsigmond elsőszülött fia, György, már mint fejedelemfi nyúlhat a fejedelmi süveg után. Egy pillantást arra is érdemes vetni: az Erdélynek négy ténylegesen regnáló s egy választott fejedelmet adó dinasztia milyen erényei találhatók meg a dinasztia-alapító egyéniségében. Azt mondhatjuk: valamennyi értékes (vagy értékesre is válható) karaktervonásuk. Rendkívüli energia, kivételes gazdasági érzék, politikai áttekintő- és elemzőkészség, nagy higgadtság (benne azzal is, hogy nyugton tud ülni hosszú évekig, ha kell): ezek a Rákóczi-erények már mind ott vannak nála. S mindezeken túl még katonai erényekkel is jócskán rendelkezik 142 ##1893:88—9. 143 TT 1899:295. 144 Uo. 1900:605., HK 1893:90. 145 Szilágyi S.: A Rákócziak... 192. 108