A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Történelem - Trócsányi Zsolt: Rákóczi Zsigmond (Egy dinasztia születése)

„biztosít" számára az, hogy fejedelemsége választásból fakad. S ha a Habsburg-kormánykörök előtt Homonnai ellen szól az is, hogy kelet-magyarországi birtokai ott is befolyást hoznának számára erdélyi fejedelemsége esetén, akkor ez Rákóczira is áll. A Habsburg-kormányköröknél tehát van keresnivalója egy újabb trónkövetelőnek. Egyben pedig arra is számíthat Ecsed, hogy a porta elidegenedik Homonnaitól. Hiába küldte el neki kétszer is a fejedelmi megerősítő jelvényeket, az sem februárban, sem márciusban nem mert fegyverrel bemenni Erdélybe, s Rozgony után valóban egyre határozotabban elzárkózott a töröktől, Rákóczi pedig, látni fogjuk, hiába igyekszik megnyerni a portát, az sohasem tekinti a saját emberének. így Báthory Gábor és köre arra számíthat, hogy a török közömbösen vesz egy erdélyi fejedelemváltozást — utána pedig, anyagi áldozatokkal, megnyerhető lesz. Magukra az eseményekre térve, Báthory Gábor feltehetően mindjárt a rozgonyi gyűlés után követet küld fel Prágába. Rudolfhoz fordul. Attól alappal tart, hogy Mátyás főherceg és köre még mindig több pártolást nyújtana Homonnainak, mint neki. S most az a különös, hogy az országbíró Báthory István által reformátusnak nevelt Báthory Gábor (akinek egyik főtanácsadója az ismeretesen erős református Bethlen Gábor) még az ellenreformációs buzgalmat is felhasználja trónigényei érvényesítéséhez. Báthory Gábor fő patrónusa a prágai udvarban az újdonsült esztergomi érsek s e rangja révén főkancellár Forgách Ferenc — aki minden kritika nélkül készpénznek veszi Báthory Gábor ígéretét az ellenreformáció végrehajtására és a katolikus egyházi javak visszaadására.

92 Ha azonban Forgách Ferenc Báthory támogatja, akkor arra is számítani lehet, hogy a Mátyás főherceg mellett levő magyar tanács püspök tagjai is amellé állnak, s tán mások is. A magyar tanács egy 1607. március végi— április eleji állásfoglalásában egyébként is felmerült már az az ötlet, hogy Erdélyt, a lehetőséghez képest, helyes volna „inter duos litigantes" elfoglalni s egy katolikus személy kezére adni, aki a császárnak tartaná.

93 Nos, most itt a „császárhű, katolikus személy" — Báthory Gábor, s mögötte olyan politikusok, akik számára mi sem távolabbi, mint ez a császárhűség és katolicizmus. Mindenesetre a prágai udvar 1607. június közepén végleg levenné a napirendről Homonnai Bálint erdélyi fejedelemségét. A magyar kancellár június 19-i felség elé terjesztése, mintegy végkielégítésként, 300 000 tallérnál értékesebb birtokok adományozását javasolná Homonnai számára (valójában kezén hagyásukat), s grófi címet — azzal a feltétellel, hogy az a török koronát s a töröktől nyert megerősítő jelvényeket szolgáltassa be a császárnak. Ugyanakkor pedig megszületik a döntés is Báthory Gábor mellett. Őt Rudolf gubernátornak küldené le Erdélybe, egyben most már nyilvánosan is érvénytelennek deklarálva a bécsi békének legalább is Erdélyt illető részeit.

95 Már az Erdélybe induló királyi biztosokat is kinevezik, Forgách Zsigmond és Dóczi András személyében

96 — az iratok expediálása azonban késik. Közben ti. Sennyey Pongrác, Rákóczi követe Prágához közeledik. Sennyei küldetése a fejedelmi tanács 1607. május közepi kibővített ülésének eredménye. Rozgonyra Rákóczi is reagál, kb. ugyanolyan gyorsan, mint Ecsed — csak Homonnai utazgat ide-oda kelet-magyarországi birtokain, Thurzó György közvetítését s a császár döntését várva. Sennyey most Erdély politikai életének egyik első személyisége, tanácsúr, viseli az ország generálisa tisztét is — az utóbbinak persze a nála katonailag amúgy is aránytalanul tapasztaltabb Rákóczi mellett nincs sok tartalma. A követségjárásra elsősorban 1604— 1606-i töretlen Habsburg-hűsége predesztinálja: ő lehet a legelfogadhatóbb tárgyaló partner a Habsburg-körök számára. A kibővített tanácsülés most igen diplomatikus formában kísérli meg elnyerni Rákóczi számára a Habsburgok jóindulatát. Mentegetődzéssel kezdik: a már korábban is feltett okokból kénytelenek voltak Rákóczit a császár tudta nélkül fejedelemmé választani, ezzel azonban nem akarták Rudolf méltóságát csorbítani. Azt kérik, hogy a császár erősítse meg Erdélyt azon jogaiban, amelyekkel I. Ferdinánd korától Báthory Zsigmondéig élt, s amelyeket Rudolf az utolsó prágai szerződésben is [tehát nem a bécsi bé92 Uo. V. 347. 93 Uo. V. 333. 94 Uo. V. 342. 95 Uo. V. 524. 96 Uo. V. 342. 100