A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1977 (Debrecen, 1978)

Természettudomány - Ötvös János: Növényföldrajzi tanulmányok a Kárpáti havasok növényvilágából

alpestris, R. thora, R. montanus, Potentilla aurea, Geum montanum, Dryas octopetala, Alchemilla flabellata stb. A kárpáti havasokon 109 ilyen közös (Pireneusok—Balkán hegység) fajt találtam. A Balkán növényvilága, Alpok és Kárpátok A Balkán félsziget, nem számítva a magas hegyek csekély eljegesedését, jégmentes volt. A jég elől menekülő növények itt menedéket találtak, ennek pedig az lett a következménye, hogy Európában a Balkán flórája a leggazdagabb. Ez a gazdagság több tényező összetalálkozásának eredménye — ilyen tényező pl. a Mediterránum és a pontusi flóra közelsége s ennek megfelelően a Balkán flórája egymástól eltérő jelleggel alakult ki keleten és nyugaton. Minket a havasi flóra szempontjából az Alpok, a Balkán és a Kárpátoknak egymáshoz való viszonya érdekel. Az eurázsiai hegyrendszer másik lánchegysége a mész és homokkőből álló Dinaridák vonulata, mely az Alpidákból válik ki (helyesebben az Alpidákhoz préselődött) s a félsziget nyugati részén, Jugoszlávián, Albánián, Görögországon és az égéi szigeteken át Kis-Ázsiába húzódik. A Dinaridák érintkezésbe kerültek a Kárpátokkal (Al-Duna), a Balkán hegységgel s így az Alpokból aláhúzódott növények elterjedésének nem volt akadálya. A Balkán nyugati részének flóráját (illír flóra) részben az Alpok flórája befolyásolta. Az illír flóra sok eleme jégkori maradvány — ugyanis a sarkvidékről és az Alpokból ide menekült flóra a jégkor múltával, a természeti akadályok miatt itt megrekedt s a szaporodás és keveredés révén egy jellegzetes, az ún. illir flóra alakult ki. Ez a flóra közvetítette az Alpok hatását a Balkán és a Kárpátok felé. Ilyen növény pl. a Jasione orbiculata és Achillea stricta. A közvetlen elterjedési vonalon kívül (Alpok, Kárpátok, Balkán), ez a második elterjedési vonal. Ezen a vonalon terjedő havasi növények (pl. Ranunculus crenatus, Potentilla ternata, Trifolium pallescens, Laserpitium krapfii ssp. alpinum stb.) az Északi-Kárpátokban hiányzanak. Az igazi balkáni hatást azokban a növényeken kell keresni, amelyek valóban balkáni eredetűek és idővel (a jégkor után) kerültek a Kárpátokba. A Keleti és Déli-Kárpátokban 20 ilyen balkáni eredetű havasi növényt találtam — pl. Potentilla haynaldiana, Saxifraga carpatica, Galium vernum ssp. alpinum, Linum extraaxillare, Cardamine glauca stb. A Balkán keleti részének a nyugati rész flórájától elütő jellege van. Ennek a flórának jellemző tulajdonsága, hogy sok benne a Keleti és Déli-Kárpátokkal közös elem (dácikus flóra). A havasi közös elem a jégkor előtti és jégkori flóra maradványaiból tevődött össze más elemekkel (pontusi) is bővülve. A jég visszahúzódása után az elmenekült kárpáti flóra feltehetően a Radnai havasok és a Retyezát felől jőve terjedt el ismét egykori helyén. A dácikus flóra tagjai közül 32 fajt találtam — ilyen pl. Saxifraga cymosa, S. luteo-viridis, S. heucherifolia, Asperula capitata, Geranium caeruleatum, Gentiana bulgarica, Sweertia punctata stb. Endemikusok kérdése A Kárpátok havasi flórájának az Alpokéval szemben nemcsak a Rhododendronok hiánya, hanem az endemikusok is eltérő színt adnak. A Kárpátokon 11 olyan endemikust találtam, melyek a Kárpátok egész vonulatán 72