A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1977 (Debrecen, 1978)

Muzeológia - Kahler Frigyes–Héthy Zoltán: A Magyar Numizmatikai Társulat Debreceni Csoportjának története (1925–1950)

port többször is sürgeti a Társulatot, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum által nem igényelt — nemesfém értékben — értékesítésre kerülő leletekről juttassa anyaghoz.

254 A gyűjtés másik iránya: a lakosság körében — főleg a környező falvakban — kallódó numizmatikai anyag felkutatása és a gyűjteményekbe történő beépítése. A Csoport e téren eredményesen tevékenykedik. 1927-ben felveszik a kapcsolatot Némethy János derecskéi lakossal, aki egy kb. 400 darabból álló lelet birtokában van.

255 Amennyire helyeseljük, hogy a Csoport a leletet nem hagyja elkallódni, illetőleg megakadályozza, hogy mint annyi más leletet külföldön értékesítsenek,

256 annyira nehezményezzük, hogy a leletről nem készítettek pontos leírást — beleértve a feltalálás helyét és módját — amely közzé tételre alkalmas lehetett volna. Hasonló módon kerültek a tagok birtokába a CNH. I. 98—103 ismeretes lelőhelyű darabok is, amelyek Jeszenszky Géza által kerülnek feldolgozásra. A környékbeli falvakban — mint azt Ábrahám Antal csipkelődő verse bizonyítja — Fülöp Tibor gyűjtött eredményesen.

257 A gyűjtői tevékenység harmadik — ugyancsak pozitív — iránya a kortárs anyag gyűjtése. Jelentőségénél fogva elsősorban az akkor nem sokra értékelt, ma már azonban kortörténeti dokumentumként becsült háborús jelvények és bárcák gyűjtését említjük.

258 E téren Kis Ferenc és H. Fekete Péter gyűjtői munkája jelentős. Sajnálatos módon az összegyűjtött anyag katalógusba foglalása és kiadása elmarad.

259 Nem vezet eredményre a forgalomból 254 Az első árverést a MNT-ban 1948. febr. 5-én rendezik meg. A kikiáltási árakból CNH. I. 15 Ft Mária Terézia tallér К—В 1765 15, sorozat Kossuth bankó 20 Ft stb. 255 Vö: I. 110. jkv. 1927. okt. 12. és III. 79. Zimmermann 1931. máj. 22-i levele. Vö még: 113/b. Az ezüst fém értéke az állami pénzverde kimutatása szerint 1930-ban 900/1000 véke alapul: 58,49 P/kg. 256 A derecskéi lelet zömmel magyar és lengyel pénzekből állt, a mintaként lesatírozott pénzek: I. Ferdinánd dénár, III. Zsigmond lengyel hármas garasa és danzigi garas. A találó birtokában volt az edény is, amelyben a pénzek a földbe voltak rejtve. Vö: még III. 41. 257 IV. 30. A Húsvéti Krónika (1938 Debrecen) 8. Ref. Kollégium Könyvtára. H. 3784. „Bablevesben csülök, kanál a lében, Kályhacsövön a lyuk, és bölcs rabbi lében írásban kérdőjel, kukac az almában Rozsda a ruhában, egér a kamrában Totumfac a szóban és a demagógián Mindez Fülöp Tibor a theologian Mit neki szerelem, mit neki Katika, Nála favorit a numizmatika Régi pénzt gyűjt Tibor, mint mézga a legyet, Megismer az érmen minden titkos jegyet: »Ez egy Néró — fillér, bár a hangja pengő, Emez sumir-dollár olyan mint egy pengő Ez a fele avers és emez a revers Akkor is állítom, ha érte kékre versz« Hogy Tibor bősz gyűjtő, régipénz detektív Falun is megtudták »ilyen egy beteg szív« Legátumként aztán a jó falu népe Csak régi pénzt adott, hadd derüljön képe Bogaras fiú, ez de ha így akarja Három zsák véngarast cipelhet a karja Fülöp legátumát a zsidótól kapta, Mert a régi pénzt, mint ócskavasat eladta. »Mit csináljak mostan jaj üres a kassza, Bu miatt az ember magát felakassza?« Nem érdemes élni pénz nélkül, ha tél ért De én lebeszéltem, hogy kár — ... a kötélért." 258 I. 333/b. 259 Kiss Ferenc nem lépett túl K-ban írt dolgozatán, noha gyűjteménye ezt lehetővé tette volna (Nagyházy János közlése). H. Fekete e témában NK. XXIII—XXIV. 38. 557