A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1977 (Debrecen, 1978)

Művészettörténet - Módy György: Képzőművészeti írások (Blattner Géza–Maghy Zoltán–Senyei Oláh István–Holló László)

1. kép. Maghy Zoltán: Apám, 1924, olaj vezette nagymarosi művésztelepen töltötte, — itt festett képei már önálló szemléletre és kifejezési formára való törekvéséről tanúskodnak. A gyűjteményes kiállítás nagymarosi képei közül kiemelkednek a biztos rajztudást bizonyító, piros és zöld színhatásokra felépített, eredeti kivágású és Maghy későbbi utcaképeire már ekkor jellemző szerkesztéssel megfestett Nagymarosi házak, Nagymaros és Nagymarosi utca. Itt érlelődött első nyilvános sikere is, 1928 tavaszán a Szinyei Társaság kiállításán a Nemzeti Szalonban szerepel Oktogon-tér (1928) és Karácsonyest Hajdúböszörményben (1928) с képe. Ugyanez év nyarát Káplárral és Boromisza Tiborral a Hortobágyon töltötte. Együtt rajzoltak, festettek, beszélgettek. A háromhónapos pusztai táborozás, különösen is Káplár közvetlen hatása sokkal jelentősebb számára, mint Nagymaros. A Hortobágyon szerzett tapasztalatait Maghy Zoltán egész festői pályáján át művészetének alapozásául tekintette. Ekkor kristályosodott ki alkotómódszerének legfontosabb vonása, — a természetből kiindulva olyan öntörvényű belső realitást ábrázol, ami mellett sajátos expresszív módon, képi nyelven fejeződik ki a művész és a látvány közötti bensőséges, lírai kapcsolat is. Ettől kezdődően máig érvényes a sajátmaga által így fogalmazott vallomás: „.. .embereket, házakat, tájat mindig a festészet tükrében láttam." A puszta 410