A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1977 (Debrecen, 1978)

Néprajz - Vajda Mária: A párválasztás szokásai Balmazújvároson

4. Milyen erős volt a vallási elkülönülés? 5. Milyen erős volt a nemzetiségi elkülönülés? 6. Milyen szerepet kapott a lokalitás ? 7. Az egyéni tulajdonságoknak milyen volt a szerepe? 8. Hogyan módosultak mindezek a szempontok özvegyházasság esetében? 9. Milyen párválasztási lehetőségei voltak a megesett lányoknak? 10. Milyen esélyei voltak a párválasztásra a vénlányoknak, vénlegényeknek? A továbbiakban dolgozatom ezen szempontok alapján tagolódik, két korszakra bontva a párválasztás szokásanyagát, mivel lényegbeli eltérések tapasztalhatók a századfordulótól a felszabadulásig terjedő időszakban, valamint a felszabadulástól napjainkig. A párválasztás szokásai a századfordulótól 1945-ig A gazdasági szempontok A párválasztás elsődleges szempontja a vagyon volt. Balmazújvároson is erősen érvényesült a „suba subához, guba gubához" elve, vagyis, hogy mindenki csak a vagyonban hozzáülök közül választhatta meg a párját. „Bizony úgy vót a rígen: a szegíny a szegínyhe, középparaszt a középparasztho, nagygazda a nagygazdáho. így vót a legtöbb." (Csige József 75 é.) A vagyon a vagyonhoz ott házasodott, ahol volt vagyon. A községben a birtokviszonyok rendkívül rosszak voltak. Az a néhány száz vagyonosabb család kétségkívül összeházasodott, egy zárt kasztot alkotott, még külön helyiségük is volt az ún. Polgári kör, ahonnan kinézték a szegényebbeket. Ebben a körben volt kétségtelenül legerősebb szokás az, hogy nem az érzelem volt a domináló, hanem a vagyon, a szülők döntése. Szinte törvényszerű szokás volt, hogy mindkét fél legalább ugyanannyi vagyont (földet) vigyen magával a házasságba. „Nagyon sok érdekházasság vót régen. Kicsapongóvá vált leginkább az ember, mer gazdag vót, oszt módjában vót kicsapongani, ideje is vót, pize is vót. A szeginynek nem vót ideje szerelmeteskedni." (Kányási János 69 é.) „A vagyon vót a legelső. Az én anyámék is ellenezték az én uramat abba az időbe, mer azt szerették vóna, ha gazdagabb férfiho megyek, mivel egyedüli gyerek vótam. Az én apám abba az időbe vitéz vót, vót néki vitéztelke, úgyhogy 15 hód fődet dógozott, és az én uram peniglen juhász ember vót, nem vót födje, birkája vót 73 darab. De én csak hozzámentem. Egy kicsit az anyám éreztette velem, de későbben csak megbékélt." (Zsúpos Józsefné, Pikó Eszter 56 é.) Szegénygazdag házasság csak ritkán fordult elő. Ez esetben az érzelem dominált a vagyonnal szemben, s a fiatalok a szülők ellenére kötötték meg a házasságot. Ha egy legény nála gazdagabb lányt szeretett volna feleségül venni, a lány szülei azt mondták: „Olcsó a mi lányunk oda!" Ebből megérthette a legény, hogy vagyonosabb kérőreszámítanak, mint ő. A testi hibás vagy csúnya gazdalányok, akik nem kaptak rangban hozzájuk illő férjet, szegényebb legényhez mentek feleségül. Nóta is szól erről: Libamáj, kacsamáj, De jó vóna belőle egy darab máj. Leszedik az ibolyát a szagáér, Elveszik a csúnya jányt a jussáér. Libamáj, kacsamáj, De jó vóna belőle egy darab máj. Ilyen esetben előfordult az is, hogy a gazdalányt a kocsisuk vette el, aki jó dolgos ember volt. A lány szülei beleegyeztek a házasságba. Ügy vélekedtek, hogy ha nem is visz a fiú a házasságba vagyont, de amit a lánnyal kap, azzal jól tud majd gazdálkodni. „Vót itt a Batthyány utcán egy K. J. nevű gazda, annak vót egy „szuszka" jánya, az Erzsók, így beszílt az orrábul, oszt hiába vót a jánynak 25 hód födje a Telekfődön, csak nem akarta senki feleségül venni. így oszt hozzáadták O. J.-ho, aki náluk vót kocsis, az egy szíp, derík, barna ember vót. De oszt gyakran veszekedtek, mer az új ember kezdett gazda módjára dirigálni az asszonynak, oszt ha veszekedtek, elkezdte Erzsók néném a kézivel ütögetni az ágyíkát, 23* 355