A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1977 (Debrecen, 1978)
Néprajz - Vajda Mária: A párválasztás szokásai Balmazújvároson
nehéz munkát." 10 Sok fiatal dolgozott együtt tengeritöréskor, répaásáskor, és más napszámosmunkák idején. Sokszor messze kint dolgoztak a falu határában, és ott is éjszakáztak. Esténként közösen énekeltek, beszélgettek és táncoltak. Általános volt a kútnál való ismerkedés, beszélgetés. A kútrajárás a lányok feladata volt, sokszor alánycimborák együtt mentek vízért. A kútnál összeverődtek a lányok, legények és elbeszélgettek. Az eddigiekben a szórakozási, ismerkedési alkalmakról szóltam, most néhány olyan szokást írok le, amelyek az ismerkedés után következnek és már mutatják a fiatalok közötti érzelmi kötődést. A lányok 12—13 éves koruktól szeretőt tarthattak. Az első szerelem többnyire az iskolában kialakult, de ebből később csak elvétve lett házasság. A lány akkor vált igazán nagylánnyá, ha szeretője is volt. Azonos korú lány és fiú közül a lányt mindig érettebbnek tekintették a fiúnál. A legények 17 éves korukban kezdtek szeretőt tartani. Addig nem tekintették őket igazán legénynek, míg nem volt szeretőjük. A legények néha nem is egy szeretőt tartottak. Mindig volt a faluban „kikapós" fiatalasszony. A „hírük" elterjedt a legények között. Éjjelente ezekhez jártak. A lányok között is voltak kikapósak, akiket szintén csak „arra" használtak. Ha egy legénynek tetszett egy lány, függetlenül attól, hogy a szeretője vagy menyasszonya volt-e, szerenádot adott neki. Szerenádot vasárnap éjjel 11—12 óra tájban adott a legény. A legény hazafelé menet a kocsmából magával hívta a zenészeket is. Megállt a lányos ház ablaka előtt és énekelni kezdett. Általában a lány kedvelt nótáit énekelte. Ha a lány elfogadta a szerenádot, annak jeléül három szál gyufát gyújtott. Május első napjára forduló éjjelen a legények májusfát állítottak a lányoknak. A májusfa tulajdonképpen egy nagy orgonabokor volt, amelynek ágaira narancsot, cukrot, csokoládét aggattak, a jobbmódúak kendőt is kötöttek rá. Áz így kapott kendőt a lány büszkén viselte. Gyakran előfordult, hogy megcsúfolta a legény azt a lányt, akinek szeretett volna udvarolni, de az nem engedte. A kikosarazott legény oly módon igyekezett ilyenkor bosszút állni a lányon, hogy egy száraz gallyra döglött csirkét, papírba csomagolt lótrágyát kötött, s azt a kapu tetejére helyezte. Balmazújváros meglehetősen zárt település volt. A fiatalok nem ismerkedtek más falubeliekkel. Ebben természetesen szerepet játszott az a tényező is, hogy a környező települések több mint 20 km-re esnek. Előfordult ugyan, hogy egy-egy legénycsapat elment Hajdúszoboszlóra a bálra, de udvarolni más faluba nem udvaroltak. A Debrecenben vagy debreceni földön cselédeskedő balmazújvárosi legények és lányok is a saját falubeliekkel ismerkedtek, szórakoztak. A felszabadulás után a megváltozott életmód következtében a falu korábbi zártsága felbomlott. Különösen az 1960-as évektől érezhető erősen a változás. A fiatalok ismerkedésében napjainkban is nagy szerepet játszik a munkahely, s mivel igen magas az eljáró dolgozók aránya, s közöttük is a fiataloké, így gyakran idegen településről választanak maguknak társat. Nagyon sok fiú köt másutt ismeretséget lányokkal a katonaság alatt, amely nyomán házasság jön létre. A helyi szórakozási alkalmak közül továbbra is megmaradtak a bálok, de bővült a Művelődési Központ rendezvényeivel, presszóval, ifjúsági megmozdulásokkal. A házasság célja A házasság céljának a családalapítást tartották. A paraszti élet rendje megkövetelte, hogy egy bizonyos kor elérése után mindenkinek családot kell alapítania. „Nem gondolkodtunk mi azon, hogy mire való a házasság, az élet evvel jár, ez az élethe tartozik. Az állat oktalan, mégis űzi egymást. Az ember nem élhet mindig a szülei nyakán, kell hogy neki is legyen családja, mer csak más így ügyi az élet. Még a fa se nő magába." (özv. Kányási Istvánné, Szabó Mária 77 é.) „Csak más az, ha asszony van a háznál. Addig ílet az ílet, míg az ember az asszony mellé fekhet. Ha az ember megházasodik, vannak gyerekei, van kire dógozni, nem érzi annyira, hogy hiábavaló az ílete. Na meg, csak meglátszik az asszony 10 Veres Péter: Falusi krónika (Budapest, 1956) 129. 23 Déri Múzeum 1977. évi évkönyve 353
