A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1977 (Debrecen, 1978)

Néprajz - Ráduly Emil: Egy XIX. század eleji festék-receptgyűjtemény

Az eddigiekkel ellentmondani látszik, és egy vidéki kis festőmester gyűjteményére enged következtetni a színek, festőanyagok és a festésre kerülő áruk változatossága. A kék szín nyolc különböző változata mellett legalább két-két receptet találunk a füzetben a hamuszín, fekete, veres, viola, sárga, zöld, meggy, narancs színekhez is. A festékanyagok között a helyben található növényi színezékek háttérbe szorultak az indigó (indi) és más, szintén a kereskedelem által közvetített különböző színű festőfák (bersen) mögött. A legtöbb recept a gyapjú és a gyapjúfonal festését írja le, de többször előfordul a posztó, vászon, gyolcs, bagazia, selyem, illetve a pamut-, len-, kenderfonal is. Azonban a kikészítés más műveleteinek (pl. keményítés, fényesítés vagy mángorlás), a textilnyomás festékeinek és eljárásainak leírása csupán vázlatos, illetve hiányzik. A receptgyűjtemény tehát a XIX. század elején is gyakori, különféle háztartási és gazdálkodási ismereteket tartalmazó mindenes gyűjtemények sorába tartozik. Ezt erősíti meg a füzet utolsó lapjain található leírás is a párlúgkészítés és szappanfőzés módjáról, amely egyébként szintén tartalmaz gyakorlott iparosra nem valló fordulatokat.

7 A gyűjteményben szereplő festékek zöme pácfesték, azonban csak a festőfák alkalmazásánál különül el a fixálást szolgáló pácolás a festés műveletétől. A legtöbbször előforduló pácok az általánosan elterjedt timsók, gálickő és borkő, nem állapítható azonban meg pontosan, hogy réz- vagy vasgálicról van szó, a 7. receptben említett kékkő sem egyértelműen rézszulfát.

8 Figyelmet érdemel még a vizellet pácként való felhasználása, ami a XVIII. században már általában kiment a gyakorlatból.

9 Ugyanígy a receptek korábbi rétegeihez tartoznak az erjesztő anyagok (korpás kovász, élesztő, sör, pirított cipó) alkalmazása, s a trágyában való érlelés is. A gyűjtemény azonban nemcsak technológiatörténeti, hanem néprajzi szempontból is tartalmaz értékes adatokat. A hagyományos eljárások és festőanyagok a múlt század végére, az elzártabb területeket kivéve, általában feledésbe merültek. A fennmaradt írásos emlékeknek eddig csak töredéke jelent meg nyomtatásban. A néprajzi irodalomban is csupán elszórtan találunk, többnyire hiányos leírásokat a textilfestés nyersanyagairól és eljárásairól. Ezért mindenképpen hasznos ennek a XIX. század eleji receptgyűjteménynek a közreadása.

10 Holmi Festékek tsinálása módjáról Hamu-Szin festék Egy két Kupás fazékba, vagy folyó vizet, ha az nints esső vizet kell venni, s tégy bele 16 Loth Gallest,

11 4 Loth Galitz-követ, 5 Loth Timsot: ezeket meg tőrvén, a fazékba kell tenni, s addig kell főzni, míg négy únnyira apad, de reá kell vigyázni, hogy ki ne fusson, mert ugy haszontalan lessz: ezen festéket egy ruhán által kell szűrni s egy jo Tekenőbe kell tenni, s a Festeni való Gyóltsot hirtelen bele kell nyomni, s jól bele tőrsőlni, s reá kell vigyázni, hogy a Lév jó bőven érje a gyóltsot, annak utánna ki fatsarván belőlle hirtelen egy nagy cseber hideg vízbe kell tenni, s abból jól ki rázván, ki fatsarván, árnyékos helyt kell meg száraztani, s annak utánna sikárló fával, vagy üveggel ki kell fényesíteni. 7 Pl. „egy jó cserfa Iádat kell keresni...", „a Kádat jo erős lábra úgy kell tsinálni, valamint a szapulló Kádat...", „csinálj annak egy hosszú nyelű lapátot..." stb. 8 A mai szóhasználattól eltérően más receptek sem azonosítják a kékkőt és a gálickőt. Pl. „.. .hozzátévén 4 lat tört kik követ... s ahoz járul 1 font főtt gálitzkőnék. az leve..." (1832), Gy. I., 1928. 89. Egy 1822-ből származó mindenes gyűjteményben is Zöld Gálitz kő (vasszulfát) szerepel, DMA—NGy. 360. Vö.:Ébner Sándor, 1933. 67. 9 Endrei Walter—

Hajnal Lászlóné, 1958. 456. 10 A technológia pontos rekonstruálhatósága érdekében a szöveget betűhíven közöljük. [ ] zárójelbe a kiegészítéseket, ( ) zárójelbe pedig az eredetiben is áthúzott, törölt lényeges szavakat, mondatrészeket tettük. [...] jelzi azokat a szavakat, amelyeknek a helyét üresen hagyta a füzet írója. 11 Gubacs (tölgygubacs, Quercus infectoris). Dunáre, Nicolae, 1974. 271., 301., Szentimrei Judit, 1974. 128. stb. 336