A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1977 (Debrecen, 1978)

Néprajz - Takács Béla: A népi kerámia emlékei tiszántúli református templomokban

NOSI — alatta — REF: ECCLE: Ao. 1728. Fülén csavart zsinórdísz, a szájperem kopottsága arra enged következtetni, hogy a kanta fedővel volt ellátva. (12. kép) Szintén nem ismerjük a készítési helyét a ritkaságánál fogva számunkra igen értékes keresztelő kancsónak. (13. kép) A barna mázas, hengeres testű kancsót alul és felül fehér csíkok tarkázzák, elöl nagy fordított szív alakú dísz sárga, zöld, fehér színnel, két oldalt tulipánok ugyanilyen színben, fülén fehér vonalkázás. Biztos adatunk nincs rá, azonban a kancsó díszítése, színezése arra enged következtetni, hogy az edény valamelyik debreceni fazekasmester készítménye lehet a XIX. század elejéről. Láttuk az idézett leltárakból, hogy a tiszántúli református eklézsiák úrasztali felszerelései között tekintélyes számmal voltak képviselve a habán, illetve későhabán kerámia csoportjába sorolható különböző edényféleségek is. Ezekből az értékes, inkább már az iparművészeti tárgyak osztályába tartozó korsókból, kannákból, tálakból szintén fennmaradt néhány szép példány az egyházközségekben, ahonnan aztán az edények a múzeumba kerültek. Az eddig gyűjtött anyag legtekintélyesebb darabja kétségkívül a kornádi eklézsia korsója, amely 1973 óta van a múzeumunkban. A korsó testét kék-sárga színű csíkok öt körbefutó mezőre osztják. A szűk nyak alatti mezőben kék színű félköríves díszítményekből álló szőlőfürt-szerű motívumok, ez alatt felirat: FRANZ IGNATZ KEMLEZ 1712. — A felirat alatt körben elhelyezett kék színű díszítmények: stilizált gránátalmák, levelek, madárfigurák. A harmadik mezőben sárga-kék-zöld levelekből, gránátalmákból, barna színű indákból álló díszítmény fut körbe. Az alsó mezőben ugyancsak kék színű madarak, gránátalmák, virágok, levelek között emeletes ház rajza. Az edény szűk szájnyílásán sárga-kék vonalak, fülén félköríves díszítmények vannak. A korsó 1808-ban, a kerületi összeírás idején még nem volt az egyházközség birtokában. Adatok hiányában nem tudjuk megállapítani, hogy mikor kapták ajándékba a komádiak ezt a valóban szép úrasztali korsót. (14. kép) 1727-ben készült a 15. képen bemutatott nagy méretű kancsó, amelynek egyetlen dísze az edény hasán elhelyezett színes levélkoszorú, amelyben az évszám és a kettős kereszttel dekorált IHS betűk olvashatók. A későhabán kerámia csoportjába tartozik a 16. képen látható fehér mázas kancsó, amelynek nyakán és oldalán körbefutó kék színű díszítmény helyezkedik el. Túrkevéről kaptuk a már ismertetett cserépedényekkel együtt a 17. képen bemutatott későhabán kancsót. Az edény benyomott szájpereme alatt 1766-os évszám olvasható, alatta az egész testet behálózó, barna színnel festett virágcsokor díszlik. Különleges dekorációval készült a 18. képen látható kenyérosztó tál. A türkizkék alapfestésű tál peremén barna színű, vázában elhelyezett virágcsokrok, a tál fenekén elmosódott épületrajz van. A tálat habán készítménynek tartjuk. A leltárakban szereplő cserépedények nagy számához képest valóban kevésnek tűnik a múzeumban összegyűjtött emlékanyag. Ez nyilván azzal magyarázható, hogy a tárgyak az elmúlt évszázadok, évtizedek alatt eltörtek, elpusztultak. Hogy mennyire „fogyó eszköz" volt a cserépedény még a parókiákon is — ahol pedig féltő gonddal őrizték ezeket a felszereléseket —, bizonyítja a tiszamogyorósi egyházközség gondnoki számadáskönyye. Ennek kiadási tételei között olvashatjuk: „Egy korsót csináltattunk az Úr asztalához 2 Ft 20 kr". (1853) „Úrasztalához való bornak egy butykost vettem 16 kr". (1866) 325