A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1977 (Debrecen, 1978)

Néprajz - Takács Béla: A népi kerámia emlékei tiszántúli református templomokban

években az egyházközség régi cserépkorsójának a feneke levált. Király Károly főgazda és Szörnyű János kisgazda, a Társaság korábbi elöljárói, az egyházközség presbiterei, felajánlották a Rózsás Kert Társaság edényét a templom számára. így került a kanta az úrasztali felszerelések közé.

10 Formája, anyaga, díszítési módja miatt debreceni készítménynek tartjuk azt a zöldmázas cserépkantát, ahol az edény elején levő plasztikus koszorúban elhelyezett domború felirat szerint a kanta „A ZSADÁNYI SZENT EKLÉZSIJA SZÁMÁRA KÉSZÜLT 1842". Mátészalkáról a református egyházközségtől 1969-ben öt darab úrasztali korsót kapott a múzeumunk. Két korsó készítési helyének megállapítása könynyű, mert az edények felirattal vannak ellátva. A 6. képen bemutatott korsó zöld színű alapfestéssel, plasztikus indás, szőlőfürtös, kalászos díszítéssel készült Salánkon. A fül alatt karcolt felirat: „Készíttete ezen korsót Lengyel György a mté Szálkai nemes eklézsia számára örök emlékezetre Salakon Zán János által már. 9. 1818". A másik hasonló, valamivel kevésbé díszes korsót 1818. március 8-án készítette a felirat szerint ugyancsak Zán János azUgocsa megyei Salánkon. A Bereg megyei Bucsu-i, később bulcsui eklézsiától került Mátészalkára az a különleges díszítésű zöldmázas cserépkorsó, amelyet a 7. képen láthatunk. A tagolt nyakkal, kis köntővel ellátott edény fülén csavart zsinórdísz fut végig, amely a fül tövénél három csigavonalba kunkorodik. Testén elöl vastag plasztikus kígyó alakja, két oldalt domború szőlőág három fürttel, levéllel. Á fürt két oldalán karcolt felirat: „A Butsi Ré.Sz.ek. számára készült 1819". A díszítmények között figyelemre méltó a kígyó figurája. Domanovszky György szerint ez a motívum csak a mezőcsáti, tiszafüredi, pásztói, szentesi, hódmezővásárhelyi, mezőtúri miskakancsókon fordul elő. A bulcsui korsó különlegességét az is emeli, hogy ezen a tekergő kígyó már 1819-ben megjelenik, a miskakorsókon a kígyó figurája csak egy 1833-as darabon bukkan fel először.

11 A Mátészalkáról bekerült korsók között két jellegtelen, zöld mázas edényt is találunk. Mindkettő 1867-ben készült. Egyszerű díszítésük a hason körbefutó benyomkodott pontsorból áll. Az egyiken olvashatatlan felirat van. A vámfalui kerámia díszítőelemei ismerhetők fel a 8. képen bemutatott úrasztali kancsón. A fehér alapfestésű, benyomott szájperemű kancsó oldalán nagy méretű, két irányban elhelyezett barna, zöld, cinóber színű virágcsokor díszlik, nyaka alatt két csík között hullámvonal. A kancsó, amely kétség kívül Vámfaluban készült, vitássá teszi Domanovszky Györgynek azt a megállapítását, mely szerint a vámfalui fazekasközpont termékeiből csak tányér maradt fenn.

12 Ennek a véleménynek nemcsak a múzeumunkban levő úrasztali kancsó mond ellent, hanem Éles Péter debreceni műgyűjtő vámfalui kollekciója is, amelyben a tányérok mellett szép számmal találunk korsókat, kantákat, tálakat, szilkéket, tejesedényeket, sőt még pálinkás butéliát is. Még ha az ismertetett úrasztali kancsó egyedi darab lenne, Éles Péter anyaga azt bizonyítja, hogy a vámfalui fazekasok tányérokon kívül egyéb közhasználati edényeket is készítettek. Gyűjteményünk egyik legszebb és legrégibb darabja a túrkevei egyházközségtől 1975-ben kapott kenyérosztó tál. A belső részén fehér alapfestéssel készült cseréptál külső oldala mázatlan, akasztásra szolgáló kis füllel van el10 Gábor András hajdúszováti református lelkész szíves közlése. 11 Domanovszky György: Magyar népi kerámia (Bp. 1973.) 37—38. 12 Domanovszky i. m. 45. 318