A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1977 (Debrecen, 1978)

Néprajz - Cs. Tábori Hajnalka: A Déri György-gyűjtemény két faragott, festett széke

és színhasználat (készítették bútoraikat, ami egyrészt a helységek közelségével, másrészt pedig azzal magyarázható, hogy a három nemzetiségű Mezőberény (magyar, szlovák, német) lakosai közül a berényi svábság tért át legkorábban a polgárosult életformára, lakáskultúrában a flóderes és a furnéros bútorra. Mivel a berényi szlovákság továbbra is ragaszkodott faragott-festett bútoraihoz, és mert a helyi asztalosok már inkább az újabb, a polgárosult igényeket igyekeztek kielégíteni, a hagyományaikhoz ragaszkodó szlovákok kénytelenek voltak a közeli Csabáról beszerezni a festett bútorokat, amelyeket az 1920—30-as évekig megtartottak. Az azonos időben készült csabai illetve tótkomlósi bútorok összehasonlítása azonban már jelentős regionális különbözőséget mutat. Különösen támlásszékek faragásánál és festésénél jelentkezik ez a különbség. A csabai székek támlájának a kiképzése lényegesen egyszerűbb, tömörebb, általában csak egy kis szív alakú áttörés van a támla közepén. A komlósi széktámlák ugyanakkor dúsan faragottak, sok áttöréssel, ívekkel, stilizált levelekkel, virágokkal, barokkos volutákkal készültek. Külön jellemzőjük még a domború faragású áttört szív, aminek a közepén egy szintén faragott ciráta van. Mindkét helyre jellemző, hogy a faragás reliefszerűen mélyített és domborított, s hogy a székek nemcsak faragottak, hanem minden esetben festettek is.

8 Tótkomlóson alig akad festetlen széktámla, ha mégis előfordul, annak az az oka, hogy valamilyen oknál fogva nem lett befejezve, s így festetlenül, úgyszólván félkészen vették használatba.

9 A székek festésében lényeges eltérést mutat a színek használata is. A csabai bútor alapszíne általában sötétzöld, rajta piros, fehér, kék és sárga a virágozás, míg a komlósi székek alapszíne sötétkék, néha sötétbarna, a virágozás pedig sötétzöld, kárminvörös, fehér és kevés sárga. Látható tehát, hogy a Déri György-féle néprajzi gyűjteményben levő két festett, faragott szék stílusjegyeik alapján a tótkomlósi festett, faragott székek csoportjába tartozik. Állításunkat bizonyítják azok a múzeumi közgyűjteményekben levő analógiák, amelyeket szintén mint tótkomlósi székeket tartanak számon, s amelyeknek a megmunkálása azaz faragása és festése, egész közeli rokona az általunk vizsgált székeknek. Ilyenek a Néprajzi Múzeum gyűjteményében az 52.21.9. az 54.74.7. az 57.91.1. a 60.78.6. (7. sz. kép) és a 60.139.1. (6. sz. kép) leltári számon nyilvántartott székek, a Szegedi Móra Ferenc Múzeum Néprajzi Gyűjteményében az 52.2227.1. az 52.2227.2. az 52.2224.3. az 52.2225.1. (4. sz. kép) az 52.2247.1. az 52.2231.1. az 51.236.1. (5. sz. kép) az 52.225.1. leltári számú székek és a Békéscsabai Tájházban az 1822-ből, az 1862-ből, az 1902-ből és a szintén 1902-ből származó, datált de átfestett — tehát valószínűleg korábbi készítésű — székek.

10 A Déri György-féle néprajzi gyűjtemény két székének tótkomlósi származása mellett szól az a tény is, amire a székeken látható feliratból következtethetünk. A DGY. 1116. leltári számú szék ugyanis STIRBIC ANDRÁS részére készült, a Stirbic családnév pedig a XIX. században a jellegzetes tótkomlósi családnevek közé tartozott. Gajdács Páltól, a község első monográfusától tudjuk, hogy Stirbicz András 1834-ben mint tisztségviselő ember a falu főgondnoka volt, fia János pedig 1853—57 között a falu erőskezű bírája.

11 A Szokolai családról szintén említést tesz (igaz már Szokolay változatban).

12 Kérdés tehát, hogy kik lehettek ezeknek a székeknek a készítői, hogyan alakult ki ez a sajátos tótkomlósi széktípus, amelyek közül az egyiket feltehetően egy mester, a másikat pedig egy ügyeskezű faragó készített. A tótkomlósi szlovákok Békés megye többi betelepült szlovák lakosához hasonlóan szökött jobbágyként érkeztek új hazájukba, a Békés megyei Szentandrásra, ahol vallási különbözőségek miatt nem fértek össze a földesúr katolikus jobbágyaival, ezért földesuruk, Rudnyánszky áttelepítette őket Komlós nevű pusztájára, aminek 1746-tól Tótkomlós lett a 7 Tábori i. m. 272. 8 Tábori i. m. 274—275. 9 Vajkai Aurél: Tótkomlós népi építkezése. A Békés megyei Múzeumok Közleményei III. (1974) 170. Щ 10 Ezúton mondok köszönetet K. Csilléry Klárának, Juhász Antalnak és Tábori Györgynek, akik kutatómunkámban segítettek. 11 Gajdács Pál: Tót-Komlós története. (Gyoma, 1896.) 108., 301., 388., 391. 12 Gajdács i. m. 191. 296