A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1977 (Debrecen, 1978)

Néprajz - V. Szathmári Ibolya: Mángorlók a Déri Múzeum néprajzi gyűjteményében

colt vonalak közé. Mindkét, karcolt díszítésű mángorlónkra növényi motívumok kerültek, ami alkalmat adott a virágok színezésére is. A fekete szín mellett így került a mángorlókra piros, zöld színezésű virág is. Berakással díszített mángorló ugyancsak kettő található gyűjteményünkben. Az Alföldön igen elterjedt díszítési mód egyaránt megtalálható pásztortárgyakon (bot, beretvatartó, tükrös stb.), mezőgazdasági és háztartási eszközökön (kaszakalapács, csutkavágó, mángorló stb.). Az említett tárgyakon és eszközökön gyakran azonos díszítőelemeket fedezhetünk fel, ami készítőjük azonosságáról tanúskodik. Egyik berakásos mángorlónk debreceni napszámos munkája, aki hasonló réz-, szaru-, ólomberakással díszítette mezőgazdasági eszközeit is (13-14. kép). A domborműszerű díszítési mód a múlt század 80-as éveitől jelenik meg a mángorlókon. A mángorlólap mélyített felületéből plasztikusan emelkednek ki az általában naturalisztikus részletességgel kifaragott, növényi motívumok. Máskor barokkos, túldíszítettség jellemző a növényi elemek domborműszerű megformálására. Ezeken a mángorlókon a bemélyített mezők díszítéseként találjuk a fém és kő díszítőtechnikáját utánzó apró, pontszerű bevéséseket. Mángorlóink többsége vésett díszítésű, amit a pásztorok kedvelt faragó késével, az ún. bizsókkal és a legkülönbözőbb mintázókkal visznek rá a mángorlókra. A vésett díszítőmotívumok körében a növényi elemek vannak túlsúlyban. Az ősibb, geometrikus díszítőelemek önmagukban csupán két mángorlónkon fordulnak elő, viszont gyakori a növényi motívumokkal való együttes alkalmazásuk. A díszítés kivétel nélkül a mángorló lapjára kerül, de vannak olyan mángorlók is, amelyeknek oldallapjait, fogantyúit és nyéltődíszeit is faragás díszíti. Ezek a díszítőelemek azonban a lapon elhelyezkedő, központi díszítés mellett csak kísérő, kiegészítő motívumok, olykor évszám és monogram felíratok. Ritkaság számba mennek a díszített nyelű mángorlók — két mángorlónk nyele és öt nyélvége díszített —, hiszen a használat közben a tenyér a díszítést úgyis takarja. A mángorló-lap díszítése lehet folytonos, azaz az egész lapon végigfutó, osztatlan, illetve választósávokkal mezőkre osztott vagy tagolt. A kettő között átmenetet képez a választósáv nélküli, önálló elemekből álló díszítésmód. Leggyakoribb az osztatlan, végigfutó díszítés, ami abból adódik, hogy a későbbi, nagy számban fennmaradó mángorlók díszítéséül szolgál, míg a mezőkre osztott díszítőmotívumok a korábbi darabokon (1770; 1828; 1836; 1871; 1880; 1881) fordulnak elő. A végigfutó, osztatlan díszítés iránya általában a nyéltől indul ki és a mángorló eleje felé tart (16. kép). így ugyanis a díszítőelemek nem csak felakasztva, hanem használat közben is láthatók, élvezhetők. Esetlegesen fordulnak elő a mángorló elejétől vagy közepétől kiinduló díszítőmotívumok (5. kép). Az osztatlan, végigfutó díszítőelemek többségét stilizált, növényi motívumok adják (girlandos-leveles ágak, végigfutó tulipán és rózsa szálak). Az osztott díszítésű, választósávos mángorlóink között leggyakoribb a két, három mezőre osztott mángorló, de találunk négy, hat, illetve hét mezőjű díszítéseket is (1. kép). A keresztbe futó választósáv olykor egy egyszerű, vésett vonal, máskor a mángorló dísz stílusához igazodó díszítőelemekből, pl. farkasfogból áll. Az egyes mezők díszítőelemei önálló elemek, különállóságukat hangsúlyozottabbá teszi a mezők vonalakkal és különböző díszítésekkel való kontúrozása is. A mezőreosztottság olykor síkbeli elkülönüléssel is jár (3-4. kép). A mángorlók osztott díszítése a keresztsávok mellett hosszanti mezőkből is összeállhat. A vonalakkal elválasztott, hosszanti sávokban álta269