A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1977 (Debrecen, 1978)

Néprajz - V. Szathmári Ibolya: Mángorlók a Déri Múzeum néprajzi gyűjteményében

V. Szathmári Ibolya Mángorlók a Déri Múzeum néprajzi gyűjteményében Általánosan ismert tény, hogy a paraszti társadalom az áru- és pénzforgalom fejletlensége miatt sokáig megtartotta őstermelő, önellátó voltát. Maga termelte meg nemcsak az élelmezéséhez szükséges terményeket, gabonákat, hanem pl. a ruházkodás legfőbb alapanyagait, a lent és a kendert is. Ezen anyagokat maga dolgozta fel a maga készítette szerszámokkal, eszközökkel, csupán a munkaigényesebb szerszámokat, ruhadarabokat csináltatta az arra specializálódott mesteremberekkel (szabókkal, szűcsökkel, tímárokkal, kerékgyártókkal stb.). A maga készítette használati tárgyak között találjuk a mángorlót is. Igaz, készítői megrendelésre olykor a faragás művészei: pásztorok, ácsok, bognárok voltak, de mint a későbbiekben kitűnik, a mángorlók többsége „házilag" készült mángorló. A mángorló, mint „kezdetleges" vasaló Веке Ödön elsősorban nyelvészeti szempontból igen értékes tanulmánya szerint a „mángorlás és vasalás voltaképpen azonos műveletek".

1 A céljuk azonos: a vászonnemű és posztónemű simává, kellemesebbé, tetszetősebbé tétele. Ezen eredmény azonban mindkét esetben más-más úton érhető el. Míg a vasalást felhevített, feltüzesített eszközökkel végzik, addig a mángorlás mechanikus ráhatás, azaz erőteljes nyomás és ütögetés útján megy végbe. A vasalás, mint Веке Ödön említi, a „mángorlás tökéletesítése".

2 Ez a tökéletesedés azonban nem ment minden átmenet nélkül. A kézi mángorlást, a vasalás primitívebb fokát az üvegtárgyakkal való „csiszolás" vagy „sikálás" követte. Ez utóbbi azért jelent átmenetet a két vasalási mód között, mert némely üveget hidegen, másokat melegen használtak. Baksay Sándor 1897-ben Baranyából említi az üvegtárgyakkal való vasalást: „vasalót csak az újabb időben kezdtek használni, ezt a nyakas pohártalp vagy gombaalakú üvegeszköz pótolta, melylyel patyolat fehérneműit ráncokba sikálta". Hogy az üveget felmelegítve is használták, arra utal a következő idézet: „az üveget nedves ruhával fogják, hogy meg ne égesse kezüket".

3 A felmelegített tárgyak sorát tehát nem a vasaló nyitotta meg. A kezdetleges vasalási módok között találjuk a forró téglával való vasalást, ami úgy történt, hogy a gondosan összehajtogatott ruhára forró téglát vagy téglákat raktak. Vas megyében a vasalás neve éppen emiatt téglázás. A vasaló szerepét töltötte be a forró vízzel telt edény és a frissen sült, meleg kenyér is.

4 1 Веке Ödön: Vasalás és mángorlás M Nyr. LXXVII (1953) 79—90. 2 Веке i. m. 84. 3 Веке i. m. 82. 17 Déri Múzeum 1977. évi évkönyve 257