A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1977 (Debrecen, 1978)

Történelem - Nagy Sándor: A Márciusi Front és a debreceni egyetemi ifjúság

ország nyilvánossága előtt kiálljanak a demokratikus követelések mellett. 1937. március 31-én az Egyetemi Kör és a jogászok Werbőczy Bajtársi Egyesülete a Magyar Távirati Iroda útján bejelentette a Márciusi Fronthoz csatlakozást. Főként az keltett nagy feltűnést, hogy egy bajtársi egyesület jelentette be csatlakozását, ráadásul azzal, hogy nem kér az idegen mintára berendezett diktatúrából, vagyis a hitleri fasizmusból. Érthető tehát, hogy a jobboldali sajtó nyomban megindította a támadást a csatlakozás miatt. Ennek az lett a következménye, hogy Gulyás Gábort április 3-án tisztségétől felfüggesztették, majd három nappal később a kerületi vezérség olyan nyilatkozatot erőszakolt ki, amely szerint a Werbőczy Bajtársi Egyesület nem csatlakozott a Márciusi Fronthoz. Közben a sajtótámadások változatlan hevességgel folytak most már az Egyetemi Kör vezetői ellen — akik egyébként a bajtársi egyesületnek is tagjai voltak. A Kör vezetői azonban szilárdan kitartottak a Márciusi Front mellett. A bajtársi egyesületekben is szép számmal voltak olyanok, akik a demokratikus átalakulást követelő 12 pontot tették magukévá. Ezért aztán a Turul Szövetség „véglegesen" el akarta intézni a Márciusi Front körüli vitát. Április 25-re összehívta a debreceni bajtársi egyesületek vezetőit. A két napig tartott tanácskozáson a tárgyilagosság látszatának fenntartása végett „módot adtak" a Márciusi Front melletti álláspont kifejtésére is. A döntő többség azonban a legszélsőségesebb faji és revíziós szólamokat hangoztatta, így végül is könnyű volt elfogadtatni a debreceni kerület Turul ifjúságának nevében egy olyan „elvi határozatot", amely tulajdonképpen a Kossuth szobor előtt felolvasott reakciós 12 ponton alapult. Ugyanekkor kizárták az egyesületekből azokat, akik nyíltan a Márciusi Front mellett foglaltak állást. De a Márciusi Frontot még ilyen eszközökkel sem tudták felszámolni. A Turul Szövetség tanácskozásának második napján — 1937. április 26-án — kezdődött meg az Egyetemi Kör vezetői ellen a fegyelmi eljárást megelőző vizsgálat. Ekkor már 8 egyetemi hallgatót vontak eljárás alá s rajtuk kívül 28 tanút hallgattak ki. Az eljárás alá vontak egymást is mentő védekezése, a mellettük és ellenük felvonult tanúk ellentmondó vallomása miatt azonban a bizottság a való tényállást nem tudta kihámozni. így aztán az Egyetemi Tanács a 8 hallgató közül csak Kiss József elnököt és Zöld Sándor főtitkárt találta vétkesnek amiatt, hogy az Egyetemi Kör alapszabályának több rendelkezését megsértették s mindkettőjükre a legenyhébb fegyelmi büntetést, a rektor általi megrovást szabták ki. Ugyanakkor a Kör működését további intézkedésig felfüggesztették. Ez azonban véglegesnek bizonyult, mert a Horthy-korszakban többé nem engedélyezték ennek a legrégibb ifjúsági egyesületnek a működését. A következő tanév elején, 1937 szeptemberében kiderült, hogy hiába fosztották meg az ifjúsági vezetőket bajtársi egyesületbeli tisztségüktől és tagságuktól, különösen a jogászok egyesületében még mindig tekintélyes számban voltak olyanok, akik a Márciusi Front híveinek vallották magukat. Ezért a Werbőczy Bajtársi Egyesület új vezére a Márciusi Front „még megmaradt nyomainak" felszámolására törekedett s elrendelte, hogy csak olyan új tagokat vehetnek fel, akik mentesek a Márciusi Front befolyásától. Az ifjúsági egyesületekben történtekkel a debreceni rendőrkapitányság vezetője 1938. február 22-én részletesen foglalkozott a belügyminiszterhez küldött bizalmas jelentésében. Megállapította, hogy az Egyetemi Kör bezárása óta úgy tűnik, mintha a baloldali mozgalom alábbhagyott volna. De ez csak látszólagos, mert elővigyázatosabbak és kisebb csoportokban dolgoznak — írta jelentésében. E jelentés keltétől még egy hónap sem telt el s a rendőrség vezetője meggyőződhetett, hogy a Turul Szövetség terror intézkedései és az Egyetemi Kör működésének felfüggesztése a Márciusi Front debreceni vezetőit a további munkától nem riasztotta el. A vezetők többsége az 1937/38. tanévben már nem volt az egyetem beiratkozott hallgatója, néhányan már diplomájukat is megszerezték, de kapcsolatukat megtartották egymással és azokkal az egyetemi hallgatókkal, akik annak idején az egyesületi választásokon szavazatukkal a haladó mozgalmat támogatták. Egyre erősebb szálak fűzték őket azokhoz a budapesti értelmiségi fiatalokhoz is, akik az illegális kommunista párt megbízásából részt vettek a Márciusi Front létrehozásában. 1937 novemberétől jelent meg Budapesten a Márciusi Front lapjaként Kovács Imre és Potóczky Kálmán szerkesztésében a Híd с folyóirat. A KMP azonban elégedetlen volt a lap irányvonalával s kísérletet tett a KMP irányítása alatt álló újság megjelentetésére. A párt megbízásából Donath Ferenc a debreceni fiatalok vezetőivel állapodott meg abban, hogy a KMP népfrontpolitikájának propagálására Debrecenben Tovább címen évente tízszer megjelenő folyóiratot indítanak annak feltüntetésével, hogy ez a Márciusi Front lapja. A szerkesztést hárman: Kiss József, Újhelyi Szilárd és Zöld Sándor vállalták, Kállai Gyula eszmei irányítása mellett. A Tovább munkatársai nemcsak debreceniek voltak. A szerzők között szerepelt Veres Péter, Féja Géza, Darvas József, Illyés Gyula, Donath Ferenc, Kállai Gyula — hogy csak azokat említsük, akik saját nevükkel jegyezték írásaikat. A lap 1. száma 1938. március 3-án jelent meg 3500 példányban 16 oldal terjedelemben s országos sikert aratott. Az összevont április—májusi számot 2500 példányban 24 oldalon nyomtatták ki. Az ügyészség azonban 1938. június 1-én elrendelte a lap 1. és 2. számának lefoglalását és a szerkesztők, valamint néhány cikk írója ellen az állami és társadalmi rend felforgatására irányuló bűntett miatt a nyomozást. A szerkesztők ennek ellenére szeptemberben megkísérelték a 3. szám meg254