A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1977 (Debrecen, 1978)

Történelem - Sápi Lajos: Utcakapitányságok területi felosztása Debrecenben a XVI–XIX. században

létre. E századok parancsnokai a választott kapitányok voltak. Az egész város lakosságát egybe véve állítottak fel még külön két lovas nemzetőrség századot. A főutcák önkormányzatának megszűnésével elvesztette célját a területükön belüli folyamatos, különálló házszámozás is, amely sokszor igen bonyolult sorrendet követett. Az időnként átcsatolt házcsoportokat ugyanis csak egy más területen már bevégzett számozás folytatásával lehetett megjelölni s így az sorrendben következetességet nem mutatott. Hivatkozásnál inkább a háztulajdonos nevével jelölték meg a szóban levő telket semmint a házszámot használták volna. E visszásság kiküszöbölése érdekében áttértek a város egész területén az egységes, folyamatos számozásra az utcák névhasználatától függetlenül, amely változatlanul megmaradt. Ezt a számozási rendszert találjuk a környező alföldi községekben és falvakban is amelyekben szinte napjainkig használatban maradt. Debrecenben egyes számmal jelölték meg a városházát és innen kiindulva a központban álló épületeket folyamatos számozással látták el, majd a Nagy Czegléd (Kossuth) utca északi oldalán elindulva, az óramutató járásával ellentétes irányban folytatva számozták meg a város sáncon belüli területét. Az újsorosi házak hasonló folyamatos számozást nyertek, de már magasabb számrendben, így például a Kút utca déli oldalán fekvő 608., 609., 610. számú házastelkekkel szemben az északi oldalon épült újsorosi házak már 3212, 3213, 3214 számozást kaptak. Sőt ezzel a rendszerrel előfordult, hogy a jelenlegi Gyöngy virág utca sarkán fekvő 907 számú ingatlan mellett a legnagyobb sorszámot viselő 3702-es jelzésű házastelek helyezkedett el. Nem számozták meg a külsőségeken épült lakóházakat és egyéb ingatlanokat mint a gyárakat, malmokat, üzemi épületeket. Ezeket továbbra is csak név meghatározással jelölték meg. A XIX. században végrehajtott közigazgatási és bíráskodási rendszer korszerűsítésével ez a számozási gyakorlat is használhatatlanná vált, mivel az új lakóházakat nem lehetett értelemszerűen besorolni a folyamatos számrendszerbe; ezért a városi Tanács javaslatára a közgyűlés az 1897. november 21-én tartott ülésében 268/12761 szám alatt új utca és tér elnevezést fogadott el.

8 A határozat értelmében „a közgyűlés a városi Tanács javaslatát egyhangúlag elfogadván, elvi határozat képpen kimondja, hogy mivel az utcáknak és tereknek egyszerre nagy mérvben újra elnevezését sem célszerűnek, sem a közérdeknek megfelelőnek nem találja, de meg sok új utca névnek a nagy közönség által megszokása, a közhasználatba átvétele nem évek, de évtizedek múlva sem történhetik meg teljesen s ebből esetleg a közforgalmat gátló zavarok állhatnak elő majd, ezúttal csak is a még névvel nem bíró és a minden értelem nélküli nevekkel nevezett utcák látassanak el új nevekkel... A házszámozás keresztül vitelére ugyancsak a Tanács javaslatának elfogadása mellett a következő elvi megállapodásait mondja ki a közgyűlés: 1. A számozás minden utcában 1-en elölről kezdődik és váltakozva halad végig a jobb oldalon a páratlan, bal- oldalon a páros számokkal. 2. Kiindulási pont az ev. ref. nagytemplom, a melytől kifelé folyik a számsor az „egyháztér" tői kisugárzó „Piacz", „Kisvárad" utczán keresztül a vasút felé, — és a „Péterfia"— utczán, továbbá a „Nagy Hatvan" és „Nagy Csapó" utczákon végig. Ezen négy főközlekedési vonal képezi a számozási rendszer tengelyét a melyektől a többi utczákban mindig kifelé folynak a számsorok, lehetőleg a nagy templomhoz közelebb eső utcza végén kezdődve úgy, hogy a tengelytől indulva jobbra a páratlan, balra a páros számmal essenek..." Ez a következetes törvényszerűséget mutató számozási és utcanév rendszer megmaradt az 1960-as évekig és csak a jelenleg folyó bokor szerű lakóház telepítési gyakorlattal oldódott az fel. Az utcák név szerinti megkülönböztetésénél Debrecen szinte egyedül álló gyakorlatot honosított meg. A földrajzi meghatározásoknál szokásos „Nagyalföld—Kisalföld, Nagyhegyes—Kishegyes" nagyságrendi elnevezéseknek megfelelően legtöbb derék utcának volt kis utcája már a XVI. században. Az 1570-ben megnyitott jelenlegi Simonffy utcát akkor „Kis-Ujj uttza"-nak nevezték el, míg a mellette korábban létesített útvonal a „Nagy-Ujj uttza" nevet viselte tovább. Hasonlóan a „Mester uttzá"-val párhuzamosan jelenlegi Jókai utcát „Kis Mester uttza", míg a „Hatvan uttza" mellett kialakult jelenlegi Csokonai utcát „Kis Hatvan uttza" névvel jelölték meg jelképesen mint hozzá tartozót. Csokonai Vitéz 8. HBmL. Debreceni IV. B. 1403/a iratszám. 236