A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1977 (Debrecen, 1978)

Történelem - Szalay Emőke: Debreceni céhbehívótáblák

A nyelek vizsgálata alapján is több megfigyelést tehetünk. A XVIII. századiak nyele lefelé kissé vastagodó, tagolás nélküli, végén finoman kiképzett kettős, hármas gombbal ellátott, olykor karika van benne. A XIX. század első felében használatos viszonylag karcsú, de már tagolt, nyakán két domború gyűrűvel. A nyél végébe függesztésre szolgáló karikát erősítettek. Ez a nyélforma fejlődik tovább négy és öt gyűrűvel a század közepén, majd vastagodva a XIX. század második felében készült tábláknál. A következő nyélforma vastag, egy gyűrűvel ellátott, erős vállperemmel, ilyen a molnárok 1818-as táblájának a nyele. Hasonló ehhez a szabók 1765-ös táblájának a nyele, ami azt bizonyítja, hogy valószínűleg később erősítették rá. Ilyen a csizmadiák 1816-os táblája is. A többi tábla — fazekas, ácssegéd, kőműves — nyele különböző formájú. Egyedi daraboknak tekinthetők. A levéltartó szekrények vizsgálatából hasonlóan az tűnik ki, hogy a XVIII. századiak a finomabb kiképzésűek, összhangban vannak a táblák alakjával. A XIX. századiak nem tagoltak, sima lemezből készültek, egyszerű formájúak és lényegesen szélesebbek az előző időszakbelieknél. A felirat a XVIII. századi tábláknak a hátlapján helyezkedik el a levéltartó rekesz alatt, előlapjukon eszközöket, termékeket ábrázolnak. A XIX. században a felirat az előlapra kerül, előfordulnak még ábrázolások, azonban a század második felében fokozatosan elmaradnak és többnyire csak a felirat marad a táblán. A táblák nagy részében maradtak fenn hirdetések, amelyek az 1880-as évektől kezdve az 1920-as évek második feléig csaknem egy fél évszázadot ölelnek fel. Ez az időszak a céhek hivatalos feloszlatása utáni időre esik. A hirdetések nagy része temetésre hívja a tagokat, de több olyan is akad, amely azt mutatja, hogy a régi céhszokások szívósan tovább éltek az ipartársulatok feloszlatásáig. Ebből a szempontból nem érdektelen néhány hirdetés ismertetése. A csizmadia céh táblájáról: A tábla jár kedden Dél után 3. órára Nagy Szappanos utcára Tolnai János úr gyermeke temetésérere minden társulati tag szíveskegyen megjelenni segédestől együtt a táblát jól vigyék. (1862) A szabó céh táblájáról: Tisztelettel értesítem a társulat érdemes tagjait, hogy a szokás képen bekövetkező májusi költözködés alkalmából új lakásának utca és házszámját pontosan feljegyezni, hogy a táblajárásba valami kellemetlenség ne történjen a mellékelt névsoron a saját neve után. Mellékelt névsorok az 1. Táblajárásból és a 2. Táblajárásból. (1907. ápr. 30.) A pintér céh táblájáról: a céhmester halála és temetése után (1894. jan. 13.) A Tábla jár. Holnap délutáni 2 órára özvegy Gonda Istvánné asszony házához a Láda elhelyezés és többféle ügy elintézésére minden társulati tag múlhatatlanul megjelenjen. A molnár céh táblájáról: Hétfőn délután 3 órára Polg. Tóth Mihály úr temetésére Nagy Csapó utza 399. háznál. Pénzes temetésre tagtársaimat felkérem a végtisztesség megadására mindenki kötelezve érezze magát a megjelenésre. 1899. márc. 30. A Tábla jár. Vasárnap délután 2 órára Kovács János úr Csokonai utczai házához a legénységi láda rendbehozása végett mindenki szíveskedjék megjelenni. 1898. ápr. 2. Én Horváth István Debrecen Csapó utca 64. sz. az 1864. évben önálló Remekes mester lettem a lovas malmi Molnár mesterségen. A Czéh rend szerént négy év vándorlást és két évi segédévemet betöltöttem így követelték és 1864-ben 32 mester volt és most ketten vagyunk én és Tóth Pál. (1915. szeptem. 1.) 15 Déri Múzeum 1977. évi évkönyve 225