A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1977 (Debrecen, 1978)

Régészet, ókortudomány - M. Nepper Ibolya–Sz. Máthé Márta: A Hajdú-Bihar megyei múzeumok régészeti tevékenysége 1972–1976 (Leletkataszter)

tuk a blokkot ugyanakkora felülettel megnagyobbítani, részben azért, hogy a padlókhoz tartozó házak körvonalait, méretét, építési módszerét jobban tanulmányozhassuk, részben pedig azért, mert azt reméltük, hogy az egyetlen előkerült sírt több is követi. A várt eredmény azonban elmaradt, mert mind a felső két közép-bronzkori, mind az alsó három korai bronzkori padlószint ugyanolyan rossz állapotú volt a szelvény meghoszszabbításában is. Több sír nem került elő. Az ásatás pontos méretadatai a teljes publikációban közreadott rajzos dokumentációból olvashatók le. HAJDÚBÖSZÖRMÉNY Nagypród, Köveshalom 1971. évi őszi terepbejárásunk során a nagypródi határban a helybeli Béke Tsz mezőn dolgozó tagjai felhívták figyelmünket, hogy a tsz szőkeháti halastavai között egy kis dombocska víz által mosott három oldalából téglák, cserepek, állatcsontok kerülnek mindig elő. A terepen neolitikus, rézkori (péceli), korabronzkori és X—

XIII. századi cserepeket s középkori téglákat gyűjtöttünk. 1972 tavaszán a fentemlített halgazdaság emberei értesítettek bennünket, hogy nyár végén lehalászás után a halastavakat bővítik, így a terület közvetlenül veszélybe kerül. Mivel a domb tetején (Köveshalom) található téglatöredékek, habarcs alapján joggal feltételezhettük, hogy egy középkori falu templomhelyét leltük meg, 1972. augusztus 7-én leletmentő ásatást kezdtünk. Leletmentésünk eredményes volt. Egy, feltehetően a XII—

XIII. század fordulójára datálható kis falusi, döngölt agyag alapozású templom alapjait és a hozzá tartozó templomkörüli temető egy részét tártuk fel. A templomfeltárás során megnyitott IV. szelvényben négy neolitikus padlószintet találtunk igen kevés cserép-és csontanyaggal. Fedezet hiányában nem nyílt lehetőségünk a szintek olyan jellegű hitelesítésére, mely megfelelt volna a terepbejárás során a domb szélén talált nagyon gazdag őskori anyagnak. Irodalom: M.Nepper Ibolya:Árpád-kori templom Hajdúböszörmény-Nagypród-Köveshalmon In. A Hajdúsági Múzeum Evkönyve II. (Szerk. Bencsik János, Hajdúböszörmény, 1975) 65—70. JÓZSA Rózsásdűlő 1974. márc. 7.-én Tóth Lászlóné, Józsa, C. Zetkin u. 9. sz. alatti lakos behozott a Déri Múzeumba két sima, nyitottvégű bronz karperecet, melyeket a lakásukhoz vezető vízvezeték árok ásásakor találtak egy sírban. Bejelentése szerint az árokban még több sír nyoma mutatkozik. A helyszínre kiszállva megállapítottuk, hogy ugyanitt került elő két évvel korábban, az új ifjúsági ház alapozásakor egy gávai kultúrához tartozó csontvázas sír egy edénnyel. (M.Nepper I. leletmentése.) A karperecek típusa nem látszott ellentmondani a gávai kultúra típusának, s jogosnak tűnt az a feltételezés, hogy ennek a temetőnek további sírjai kerültek elő. A lelőhely Alsójózsán, a Tócó árka keleti partján fekvő domboldal tetején van, amely a lakott település legszéle. A terület nyugati és déli fele szántó, a Bocskai Tsz kismacsi II. sz. üzemegysége használja, a keleti részen, a dombtetőn áll Tóthék telke, a keleti lejtő aljában a futballpálya után már a vasúti töltés és az állomás következik. A Tóth-féle telek mellett ásták két éve a tervezett kultúrház alapjait, azonban később leállították az építkezést s az alapozásárkok azóta is ott állnak betemetetlenül. A márc. 11-én kezdődő leletmentés alkalmával először a vízvezetékárokkal elmetszett nyolc sírt bontottuk ki. Ezután a meglevő árokkal párhuzamosan a nyugati oldalon húz188