A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1977 (Debrecen, 1978)
Régészet, ókortudomány - Gesztelyi Tamás: Ifjú szatír portrék gemmákon
latunkkal. Ugyanez vonatkozik mindhárom kő anyagára is. A jáspis a III. sz. folyamán vált a legelterjedtebbé. Végül az eddig vizsgált három gemmához egy negyediket szeretnénk kapcsolni, mely a Magyar Nemzeti Múzeumban található (7. kép) 20 . Bevonását részben az teszi indokolttá, hogy ezen is ifjú szatír portréja látható, bár az előbbiekétől eltérő típust képvisel. A mellkép kivágása magába foglalja a felső testet — melyet nebrys borít —• és a karokat, amit a jelenet bemutatása kívánt meg. A leszegett fejtartásból sejthető ünnepélyes jelenethez hozzátartozik a kézben tartott koszorú. Ezt a mozdulatot mintegy ellensúlyozza a lagobolont tartó másik kéz helyzete. Az egyébként színvonalas kompozíción a mester technikai képességeinek határa a kézfejek mintázásánál válik szembetűnővé. A jelenet a Villa Albán i Antinous relifjével 21 mutat rokonságot. A két kompozíció váza azonos, az eltérések részint a szatír adaptációból fakadnak, részint azonban ezen túl is mutatnak. A túlmutató eltérés a tekintetben van. A klasszicizáló Antinous szobrok „érzéki-búskomor" (Hekler) tekintetével szemben a gemma alakjának tekintete határozott és kemény, arcán nyoma sincs a lágyságnak. Ez az, ami a másik három portréval szorossá teszi kapcsolatát, és bizonyítja, hogy azonos felfogásban dolgozó mesterektől származnak. De a tatai gemmával összevetve — és ez a másik, ami indokolttá teszi vizsgálatának idekapcsolását — ennél még messzebbre is mehetünk. Alaposabb tanulmányozás igen valószínűvé teszi, hogy ez a két darab azonos kéz munkája. Megegyezik fejformájuk, stilizált hajábrázolásuk, az arc részeinek kidolgozása: a domborodó homloké és az összevont szemöldöké, az erőteljes vízszintes vonallal lezárt orré, a könnyed metszéssel jelölt szájé, a határozottan gömbölyödő allé. A mester helyhezkötése e két darab alapján természetesen nem lehetséges, figyelemre méltó azonban egy távoli kapcsolata. Londonban is előkerült egy azonos kidolgozású gemma 22 . (8. kép). Ezen kis kivágású mellképet látunk, a leírás szerint Dianáét, a fej mögött húzódó, végén begörbülő, íjnak tartott tárgy alapján. Valószínűbb azonban, hogy lagobolonról van szó és szatír ábrázolásról. Fejtartása, tekintete a tatai darabbal egyezik. Hajviselete ugyanúgy stilizált, a hajfürt vagy hajfonat lezárása a homlokon és nyakszirten a budapesti darabéval egyezik. A távoli pontokon előkerülő, azonos kidolgozású darabokban nincs semmi meglepő. A gemmák szállítási gondot nem jelentettek, és tudvalevő, hogy mind Septimius Severus, mind Caracalla, és nyilván kísérete számára is épp e két provincia fontos állomáshelyet jelentettek. Britanniai kapcsolat lehetősége merül fel a dunaújvárosi darab esetében is. Egy Kentben előkerült gemmán 23 szakállas, kecskeszarvas Pán fej látható, alatta pedig lagobolon. Mindkettő kidolgozása magas színvonalat képvisel, különösen ha az adott provinciák leletanyagával hasonlítjuk össze. Az arc plasztikus kidolgozása teljes magabiztosságot tükröz. Mindkettőn jól megfigyelhető a szemöldök finoman domborodó vonulata, mely a szem sarkánál elülve az arccsont újabb domborulatába megy át. A szem, az orr, a száj plasztikus formáját vékonyan húzott vonalak határolják. Ezeknek a vékony vonalaknak a finom kuszasága jellemző az ifjú haj, ill. az idősebb fej szakáll ábrázolására. Ez a vékony vonalas technika, mely a sima felületek tisztaságával párosul, grafikus hatást kölcsönöz a képnek. A kenti gemma II. sz. végi leletegyüttessel került elő. Erre az időre történő datálását erősíti szakállformája, mely göndörödő fürtökben omlik alá, hasonlóan Septimius Severuséhoz. Vizsgálatunk eredménye: egy — a pannóniai leletanyagban kiemelkedő színvonalat képviselő — gyűrűkőbe vésett portré típus beillesztése az antik művészettörténet fejlődésébe stíluskritikai elemzés segítségével. Tanulsága azonban ennél jóval több: megmutatta, hogy mennyire ellentmondásos az a viszony, mely egy-egy ábrázolás létrejöttében jelen van a már kialakult ikonográfia, és a kor művészeti ízlése között. 20 Leltári szám: 55. 24. 58., anyaga: barna jáspis, mérete: 1,9X1,45, lelőhelye ismeretlen. 21 Helbig, о. c. 3256, Aurigemma, о. с Fig. 4. 22 M. Henig; A Corpus of Roman Engraved Gemstones from British Sites. В. A. R. 8 (Oxford 1974) 252 38, nr. 252. 23 Henig, о. с 26, nr. 144. 172
