A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1977 (Debrecen, 1978)

Természettudomány - Szathmáry László: Populációdinamikai szempontok honfoglalás – és Árpád-kori etnogenézisünk kérdéseihez

A 8. századi népesség száma, és az ismert történeti szituációk ugyanis nem indokolják a 9. századi „hiátuszt". Ahhoz, hogy all. századi „minta" ilyen nagyszámú egyedet foglaljon magába, a vizsgált területen már a 9. és a 10. században is jelentősen nagyobb számú népesség élhetett. A másik kérdést a nagylétszámú késő-avarkori és Árpád-kori temetők népessége vetheti fel. 10. századi hiányuk meglehet azzal magyarázható, hogy keltezésük terminus post quem-je és ante quem-je a 10. századra is kiterjed. Az ellentmondások inkább éleződnek, ha figyelembe vesszük a „griffes-indások" és a honfoglalók egymást kiegészítő megtelepülési rendjét. (Vö.: László 1970a, 1970b). (Persze itt csak a 9. századi leleteket lenne szabad az összehasonlításban szerepeltetni!) Ebben az esetben ugyanis fokozottabb mértékben számolni kell azzal, hogy a „griffesindás" népesség utódai nemhogy megérték a honfoglalást, hanem 9. századi „gen-pool"-juk a 10. századra sem változott lényegesen bizonyos területeken, annak ellenére, hogy etnikai hagyományaikat nem őrizték meg. Ez utóbbi jelenség az eltérő településrenddel némileg ellentétben áll, ha ugyanis ilyen kevés a 10. század eleji biológiai — genetikai értelemben vett „griffes-indás" népesség, akkor értelmét veszti a gócokban történő megtelepülés. Ugy tűnik tehát, hogy a régészeti kronológia bizonytalansága túlságosan diszkontinuussá teszi a Kárpát-medence 6—12. századi népesedéstörténetét, s ez a 9. és 10. századi népességek demográfiai vizsgálatakor komoly problémát jelent (Vö.: Acsádi 1965, Csallány 1956, Éry 1971, Györffy 1963, Tomka 1971). A populációk együttélési idejének hatása a népesség struktúrájára A népesség embertani arculata az egyes populációk génkészletével (gen-pool) szoros összefüggésben van. Egy bizonyos terület népességének struktúráját a népvándorláskorban legnagyobb mértékben a migráció (gen-flow) befolyásolta, melynek eredményeként eltérő génkészletek keveredése, majd hibridizációja játszódott le. Nyilvánvaló tehát, hogy a migráció következtében beálló strukturális változást a párválasztási szokásokon és a migrans elemek arányán kívül a génkészletek közötti különbség eliminációjának időtartama, azaz az együttélés ideje (mely alatt a be- és kivándorlás mértéke korlátozott) is befolyásolta. Az általam vizsgált népességek egy és két évszázaddal keltezettek. Az utóbbiaknak — bár migrációs viszonyaik minden részletét nem ismerjük — sokkal valószínűbb viszonylagos endogám jellegük. A 2. és a 3. ábra hisztogramjain (melyek azonos léptékű %-os megoszlások) jól érzékelhető, hogy a két évszázaddal keltezett népességeknél (ellentétben az egy évszázaddal keltezettekkel) egy esetben sem tapasztalunk kettős gyakorisági maximumot. Ezekben az esetekben az eltérő génkészletű komponensek nemcsak keveredtek (mint pl. azt a 9. vagy a 10. századi csoportok esetében tapasztalhatjuk), hanem intenzív biológiai kapcsolatba is léptek (hibridizáció). Ha a termetvarianciák F-tesztjeit elemezzük, a nőknél szignifikáns eltérést csak olyan esetekben tapasztalunk, melyekben az egyik sorozat egy évszázaddal, a másik két évszázaddal keltezett. Sem az egy évszázaddal, sem a két évszázaddal keltezett népességek termetvarianciái külön-külön szignifikáns differenciát nem mutatnak (4. táblázat). A férfiaknál a szignifikáns eltérések a különböző intervallummal keltezett népességek között egyenlő mértékben oszlanak meg (3. táblázat), ami abból ered, hogy migrációjuk évezredek óta (és a 6—12. században is) kifejezettebb volt a nőkénél. Ezáltal a génáramlás nagyobbrészt a férfiak révén valósult meg (Szathmáry 1975a.), s mint azt majd később látni fogjuk; struktúrájuk főként ezért heterogénebb a nőkénél. Az etnográfiai és az archeológiai kutatásokban e momentum az etnikai jellegek továbbélésének vizsgálati szempontjait bővítheti. A fentebb említett jelenséggel párhuzamosan a nők homogeneitása a migráció által kevésbé érintett területeken a férfiakénál kifejezettebb lehet. Feltételezhetően ezért tapasztalunk a t-tesztekben (amelyeken keresztül nemcsak a struktúrát, hanem a génállomány hasonlóságát is összevethetjük) a 10—11. és a 11. valamint a 11. és a 11—12. századi nők között jelentős szignifikáns eltérést (6. táblázat). A t-próbák eredményeit elemezvén (melyek az előbbiek értelmében az immigráns és az autochton gének arányáról is informálhatnak) a két nem vonatkozásában némileg ellenkező irányú tendenciát tapasztalunk. így a férfiaknál a 9 jelentős eltérés közül 6 az egy és a két évszázaddal datált csoportok között van, míg a nőknél erre a verzióra csak 5 szignifikáns 146