A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1977 (Debrecen, 1978)

Természettudomány - Szathmáry László: Populációdinamikai szempontok honfoglalás – és Árpád-kori etnogenézisünk kérdéseihez

A testmagasság gyakorisági eloszlásait hisztogramokon ábrázoltam. Az eloszlások homogenitásának illetve heterogenitásának megítélésére bevezettem a <p

p

=so/

0 paramétert, amely az empirikusan becsült variancia (s

2

), és a minta terjedelméből becsült variancia (s'

2

) arányát az F eloszlás p=5%-os kritikus értékére vonatkoztatja. Alkalmazásakor a kétszeres szóráshatáron kívül eső értékeket célszerű figyelmen kívül hagyni. E paraméter annyiban relativisztikus érték, amennyiben a kétféle módon becsült variancia hányadosa nem követ F (ill. у

2

) eloszlást. Számításának menete a következő. *2_ _ S(

Xi-x)

2 (1) S N-I ' s

,2_ W?. (2) S ~ C2 ahol Ti(x

l

—x)

2

= a négyzetes eltérések összege, N=az esetszám, W=a minta terjedelme, C=a Snedecor féle konstans (Goulden 1952). A továbbiakban, s'

2 +f—1 ha s

2

<s'

2

, akkor -y=+f és <p

P

=

5

%=~ 7 • (

3

) s r

p

„

5

o

/o

—1 s

2 —f+1 ha s

2

>s'

2

, akkor —> = -f és ф

р

=

5

%=- г , (4) S Г

р=:

5о

/о-1 ha s

2

=s'

2

, akkor <p=0. (5) Az F eloszlás p=5%-ra megadott kritikus értékét (F

p=5

o

/o

) az aktuális szabadságfoknak megfelelően állapítjuk meg (FG=N — 1), amely a számláló és a nevező esetében azonos. A variációterjedelmen belüli eloszlás tehát annál inkább homogén, minél magasabb értékeket vesz fel <p

p

«5o

/o

. E módszer igen nagy előnye, hogy alkalmazásával olyan strukturális változatok tendenciái is meghatározhatók, melyek a p=5%-os szignifikanciahatár fölött (tehát a nem szignifikáns eltérések tartományában) játszódnak le. A továbbiakban az eljárás fejlesztéséneklehetőségeit főként a + feloszlás beható vizsgálatában látom (Szathmáry 1976a). A vizsgálat embertani sorozatairól Az elemzéshez olyan felnőtt (23 éves, illetve ennél idősebb) egyének (892 férfi és 724 nő) termetadatait használtam fel, melyek régészetileg hiteles feltárásból származnak (összesen 83 lelőhelyről), s abszolút kronológiai intervallummal keltezettek. Célom volt ugyanis, hogy a szokványos „avarkori", „honfoglaláskori", „Árpád-kori" felosztásból eredő hibalehetőségeket csökkentsem. Az említett „hármas" felosztás, miután szakaszainak időtartama nem azonos, eleve kizárja az avarkoron belüli és az Árpád-koron belüli strukturális változások elemzésének lehetőségét. Bizonytalan kronológiai és etnikai státuszuk miatt kihagytam elemzésemből olyan sorozatokat, mint például az áporkai, a szeged-kundombi, a váchartyáni és az előszállás-bajcsihegyi. Az áporkai népességről (melynek temetője egyike a kitűnően elemzetteknek - Bóna 1957) például a kora- és késő-avarkori etnikai (?) ismérvek együttes előfordulása folytán nem derül ki, hogy biológiailag a préselt, vagy az öntött övgarnitúrával temetkező csoportot, vagy esetleg ennek együttes temetkezését reprezentálja-e. A rekonstrukció eredményeinek értelmezése szempontjából célszerű az ilyen problematikus eseteket figyelmen kívül hagyni. Különös tekintettel kell lenni továbbá a különböző kronológiai csoportokba sorolt egyének közötti genetikai távolságra, melynek elsődleges áttekintésére az egyének és a lelőhelyek aránya nyújthat lehetőséget. így például a 9. századi csoport csak egy populációt reprezentál, melyből az következik, hogy a megállapított strukturális kép lokális vonatkozásai kerülnek előtérbe. 144