A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1977 (Debrecen, 1978)
Természettudomány - Szathmáry László: Populációdinamikai szempontok honfoglalás – és Árpád-kori etnogenézisünk kérdéseihez
Szaíhmáry László Populációdinamikai szempontok honfoglalás- és Árpád-kori etnogenezisünk kérdéseihez A magyarság honfoglalás- és Árpád-kori etnogenezisének problémaköre a múlt század utolsó harmadától kezdve egyre több tudományág művelőinek vált kutatási területévé. Mindenek előtt a történeti források értékelése, a tárgyi emlékek szisztematikus összehasonlító vizsgálata, a megbízhatóbb régészeti kronológia kidolgozása teremtette meg annak a lehetőségét, hogy a paleoantropológia is egyre eredményesebben kapcsolódott be e vizsgálatsorozatba. A korábbi embertani kutatások főként az „avarok" és a „magyarok" taxonómiai típusainak meghatározásában és a típusok arányainak megállapításában látták az embertani arculat megítélésének lehetőségét. A „variáció tér képezés" nélküli típusalkotással azonban nem érvényesülhettek alapvető humángenetikai-populációgenetikai szempontok. A biológiai szemlélet fokozatos előretörése századunk második felének antropológiai kutatásait jellemzi. Ezt jelentősen elősegítette a temetők teljes feltárásának, precíz dokumentációjának igénye, amely módott adott az embertani jellegek variációinak kronopopulációszintű megismerésére és összehasonlítására. A populációdinamika vizsgáló módszerei a recens népességek esetében sok tekintetben kidolgozottak; génközeli jellegekre, demográfiai adatokra épülnek. A történeti népességek dinamikájának rekonstrukciója metodikai téren különösen nehéz feladatot jelent, mivel jórészt csak a polifaktorosan determinált jellegek variációit használhatjuk fel. E vizsgálat is egy kialakulóban levő metodika szerint történt. Úgy vélem azonban, hogy az eddigi eredmények ismertetése segítséget nyújthat a történeti rekonstrukció szempontjainak kialakításában. A vizsgálat metodikája A testmagasság a szervezet genetikus és adaptív eredőjeként értelmezhető jelleg, melynek genetikus meghatározottsága közelítőleg háromszorta nagyobb mértékű az ökologikus faktorok hatásánál. Ezért minőségileg több információt nyújt, mint bármelyik osteometrikus adat. így ha a termetértékek felhasználásával rekonstruáljuk a populációstruktúrát, elkerülhetjük az osteometrikus adatok eltérő differenciatívitásából eredő értelmezési nehézségeket is. (A populációstruktúra indikálása szempontjából differenciatív jellegek kiválasztása a jövőben igen széleskörű vizsgálatot igényel.) Embertani szakirodalmunkban Manouvrier (1893), Pearson (1899), Manouvrier— Mollison, illetve Pearson—Mollison (Mollison 1938), Breitinger (1938), Bach (1965) és Pearson—Wolanski (Wolanski 1953) eljárásaival meghatározott termetértékek szerepelnek. A közöttük levő metodikai eltérések azonban nem teszik lehetővé, hogy eredményeiket közvetlenül összehasonlítsuk. Ezért vizsgálataim a férfiak esetében Breitinger (1938), a nők esetében Bach (1965) módszere szerint a femur és a humerus méretei alapján számított termetértékeken alapulnak. (A tibia medialis condylus — malleolus hosszúsága, valamint a radius paralel hossza az adatközlések többségénél hiányzik.) A termetértékek kiszámítása után kronológiai csoportonként meghatároztam az átlagot (x), annak hibáját (± m), a szórást (s), a varianciát (s 2 ), a variációs koefficienst (v) és a variációterjedelmet (V min —V max , illetve W). (1. és 2. táblázat). 143
