A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1976 (Debrecen, 1977)

Régészet - M. Nepper Ibolya: Okkersíros temetkezés Püspökladány–Kincsesdombon

A feltárt három sír, a megkutatott járatok és a halomfeltárás során tett megfigyelések az alábbi következtetések megtételét teszik lehetővé: 1. A püspökladányi Kincsesdomb (korábbi nevén Nyakvágószék halma) a távolabbi környéknek is egyik legnagyobb halma. Leletmentésünk idején mérhető magassága 7,5 méter, átmérője 81, illetve 83 méter, tehát majdnem köralakú, déli irányban kissé elliptikus. Hangsúlyoztuk, hogy a halom eredeti magassága nagyobb volt mint a földmunkák megkezdésekor, hiszen a vasúti töltéshez is felhasznált anyagnyerésre. A halom mesterséges, bár kisebb természetes magjának meglétét egyértelműen cáfolni nem lehet. 2. A halom alaptemetkezése a centrikusán elhelyezett 3. számú sír. Jellegzetes gödörsír, zsugorított vázzal, jóllehet tájolása eltér az eddig feltárt hazai gödörsíros temetkezésekétől. Melléklete nem volt. Ha a HajdúBihar megyében Zoltai által feltárt halmok közül azokat vesszük figyelembe, melyekben zsugorított vázak voltak, akkor a Kincses dombi alaptemetkezés ezektől minden vonatkozásban eltér. Azokban ugyanis (Pihenőlaponyag, Szepes pusztai Szabó halom, Tócó melletti III. halom) bár zsugorított vázak voltak, de megállapítható volt, hogy az egész tetem vörösre volt festve s a Tócó mellettinek réz vagy bronz gyöngy melléklete is volt. Alaptemetkezésünkhöz tartozik az attól északnyugatra húzódó negyed körív alakú árok. Az alaptemetkezésre emelt kb. 4 m magas halom felépítésénél neolitikus kultúrréteget bolygattak meg. 3. A halomban elhelyezett sírok közül az alaptemetkezést időrendileg az általunk 1. számúnak jelzett követte. Ez a sír megfelel mind tájolásban, mind a temetkezési rítusban a Zoltai által a Hortobágyon feltárt halmok zöme temetkezésének. Ilyet tárt fel Gazdapusztai Gyula is Hortobágy Kettőshalmon. A H járatban megfigyelt északnyugat—délkeleti irányú sírgödör — ha ehhez kapcsolhatók a leletmentés előtt a halom ezen részéről kikerült koponya és hosszúcsontok — újból egy, az I. számú temetkezésünkhöz hasonló, azzal egykorú nyújtott vázas gödörsíros temetkezést foglalt magába. Ezt kirabolták és a tetemet is másodlagos helyzetbe juttatták. 4. A halomban felfedezett sírok közül időrendileg utolsó a 2. számmal jelzett faburkolásos sírkamrájú temetkezés. Zoltai szintén figyelt meg fakorhadékokat a Hortobágy IV. Pipás halom feltárásakor. 5. Az А, В és С járatokat az 1., illetve 2. számú sírok elhelyezésére készítették. A H járatot pedig az általunk már csak a sírgödör alapján feltételezett, de számmal nem jelzett sírnak. Az E, D, F és G járatokat ugyancsak sírok betelepítésére készítették, de ezekbe temetkezés már nem történt. Ezt bizonyítja a járatok azonos mélysége és a földmunka megegyező technikája. Az alaptemetkezésre — a 3. számú sír a hozzátartozó negyedköríves árokkal — emelt halom magasítása a járatok elkészítése és az 1. és 2. számú sírok betelepítése után történt. A fentiek alapján — bár hangsúlyoznunk kell, hogy a mellékletek hiányában külső összefüggéseket korai lenne levonni — megállapíthatjuk, hogy ha elfogadjuk azt, hogy a gödörsíros kultúra első fázisa hazánkban a hátonfekvő, nyújtott vázas, okkermellékletes, fekete-vörös csíkozású posztamensen vagy ugyanilyen színű takaróba burkolt temetkezések jelentik, akkor a Kincsesdomb 3. számú sírja, a halom alaptemetkezése, ezeknél korábbi. Maga a temetkezés viszont teljesen az okkersíros műveltséghez kapcsolódik. Ez azt jelenti, hogy 63