A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1976 (Debrecen, 1977)
Régészet - M. Nepper Ibolya: Okkersíros temetkezés Püspökladány–Kincsesdombon
járatrendszer. Ennek a részei a D,E, F és G jelöléseket kapták. (7. kép) Azt a második járatrendszert is teljesen feltártuk, de a nagyjából a fő égtájaknak irányított folyosó-rendszerben sem sír, sem állatcsontok, sem más lelet nem került elő, mely bármelyik korban ennek az objektumnak a használatát bizonyítaná. Hogy ez a második „alagút-rendszer" az A— В— С járatokkal egyidőben készült, azt két tényre alapíthatom. Egyrészt a két járatrendszer azonos mélységben helyezkedik el, másrészt a folyosók kiképzéséhez ugyanazt a földkitermelési technikát használták. A feltárt hat járat oldalfalait és mennyezetét — ahol megvolt épségben — mindenütt gondosan megvizsgáltam szinte méterről méterre. Megállapítható volt, hogy a folyosókat nem ásóval, hanem egy viszonylag keskeny vágófelületű kapa-szerű eszközzel készítették, melynek a földben maradt „lenyomatok" alapján hasonlónak kellett lenni az erdei munkások gyökérvágó kapájához. Leletmentő ásatásunk 1969. évi első szakaszának utolsó fázisában a Kincsesdomb északkeleti felén folytattuk a módszeres halomkutatást nagy felületen. Itt egy újabb — az előző kettőnél jóval kisebb, amazokkal össze nem függő — járatra bukkantunk. Ennek az elhelyezkedése viszont azonos mélységben volt mérhető az A— В— С, illetve a D—E—F—G járatrendszerrel. Ezt a harmadik „alagutat" Я-val jelöltük. Ennek a járatnak az aljában feltártunk egy 170x80—100 cm-es szabálytalan téglalap alakú gödröt. Ez pontosan megfelel egy nyújtott helyzetű csontvázas sír nagyságának. A vázat vagy csonttöredékeket nem leltünk. Véleményem szerint azonban a H járatnak ez a szabályos gödre sírhely volt (8. kép). Olyan síré, melyet már a temetés után nem sokkal kiraboltak. A tetemet az aknás bejáraton keresztül eredeti helyéről kihúzhatták. Ezt a véleményemet támasztja alá az, hogy az első járat (A) felfedezése és a leletbejelentés előtt jóval a halomnak erről a részéről a földgyalu egy koponyát és néhány hosszú csontot nyesett ki. Ezeket mivel bele kerültek az elszállított földbe, már a feltöltés helyén sem sikerült megtalálnunk, de a helyszínen dolgozók határozottan emlékeztek a csontmaradványokra. Azt feltételezem, hogy ezek a H járat „szabályos gödrében" elhelyezett sír vázának a temetés után nem sokkal történt kirablás során másodlagos helyzetbe került maradványai voltak. így a Kincsesdomb földbe vágott járataiban tulajdonképpen három temetkezés volt: az 1. és 2. számú sírok és а Я járatban elhelyezett sír. A Kincsesdomb fent leírt járatrendszereinek módszeres feltárása, a sírok környékének alapos vizsgálata és a feltárt rész bemérése után megindult a halom földjének elhordása. Ezt a munkát állandóan a helyszínen tartózkodva kísértem figyelemmel. A már kitermelt föld elszállítása során nem kerültek elő sem embercsont-maradványok, sem állatcsontok, sem régészetileg értékelhető leletek. A földgyalu a halom általunk nem kutatott oldalain dolgozott tovább, itt sem bejárati „üregek", sem újabb járatok már nem kerültek elő. így teljesen megnyugtató módon lehetett összegezni az 1969. évi munka eredményeként: a Kincsesdombon három azonos mélységben elhelyezkedő, de egymással össze nem függő járatrendszer volt, mindegyik egy vagy két jól járható főággal és néhány kisebb, több esetben vakjáratnak bizonyult, oldaljárattal. A földalatti járatrendszer feltehetően három sírt foglalt magába, de ezek közül a harmadiknak (a H járat gödrében) a létét csak következtetni lehet. * * * 60