A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1976 (Debrecen, 1977)

Muzeológia - Ditróiné Sallay Katalin: A Déri Múzeum kiállításainak története 1945–1975

vagy jelentősége miatt, hanem a házigazda udvariassága folytán került saját rendezvényünk a bejárati csarnokba. Az idegen, meghatározott időre átengedett kiállítások meglehetősen sok gondot is okoztak, mert a „felkínáltak" között több olyan értékes és jelentős is volt, amit nem akartunk elszalasztani, tehát fogadtuk és megrendeztük. Mivel munkatervünkben nem szerepelt (vagyis nem volt szabad termünk!), így csak azon az áron sikerült bemutatnunk, hogy az állandó képtárunkat (vagy egy-egy iparművészeti, történeti termünket) lebontottuk, s az így kikerült tárgyi anyagot átmenetileg az amúgy is szűkös és korszerűtlen raktárainkba bezsúfoltuk. Volt olyan terven kívül küldött — főleg képzőművészeti — anyag, amelyről úgy vélekedtünk, hogy miatta az egyetemes művészettörténeti értékű galériánk anyagát nem szabad kitennünk a lebontással járó, óhatatlanul bekövetkező rongálódásnak. A rendezők ilyenkor kieszközölték felettes szerveink hozzájárulását az állandó képtárunk lebontásához, anyagának ideiglenes elraktározásához, amit tudomásul kellett vennünk. A múzeum látogatói ilyenkor j oggal kifogásolták és panaszolták, hogy esetleg pályakezdő fiatalok alkotásait kénytelenek végignézni a remekművek helyett, — olyan pályakezdők próbálkozásait, akiknek igen nagy százaléka kihullik az idő rostáján. Az ilyen, az állandó képtárunk helyén rendezett időszaki képzőművészeti kiállításokat az esetek többségében nyár folyamán mutattuk be a közönségnek, amikor látogatóinkat megsokszorozták a külföldi turista csoportok; vagy éppen a hagyományos Nyári Egyetem időpontjával esett össze, amelyen résztvevőknek program szerint szintén megmutatták Debrecen nevezetességeit, köztük a Déri Múzeum kiállításait. A vizsgált időszakban volt olyan alkalom is, amikor az idegen szerv által rendezett jelentős kiállítás anyagából néhány rendező intézmény állandó kiállítás biztosítása esetén az anyagát átengedte volna a Déri Múzeumnak, és vállalta volna a rendezésnek valamennyi anyagi kihatását. (Pl.: Dohányipari Tröszt: A Magyar Dohányipar 100 éve; TIVIZIG.) Az elmúlt 30 esztendő alatt 359 kiállításból a Déri Múzeum épületében 13-szor rendeztünk állandó kiállítást, illetve azokat újrarendeztük. Az első állandó kiállításunk a felszabadulás után, 1949-ben nyílt meg, az országban másodiknak. Csak ezután érlelődtek meg azok a művelődéspolitikai vonatkozású új szempontok, aminek alapján 10 év leforgása alatt ez az első, kísérletinek mondható kiállítás elavult, installációja kifakult, megkopott, az egész szegényessé vált. Ez volt az egyik oka, ami szükségessé tette a terjes átrendezését. A másik szempont az volt, hogy a felszabadulás óta eltelt időszak ásatásaiból származó régészeti leletek a népvándorláskori és koraközépkori anyagunkat lényegesen gazdagították, mivel hiányt pótló tárgyak kerültek be a múzeumba a szkíták és a honfoglaló magyarok emlékeiből. A néprajzi és várostörténeti anyag pedig gyűjtéssel (vásárlással), és ajándékozás útján gyarapodott olyan tárgyakkal, melyek bemutatása feltétlenül indokolt volt. Harmadszor: A Déri Frigyes adományából származó egyiptomi, görög-római, közel- és távolkeleti gyűjtemény, valamint az iparművészeti kerámiák, porcelánok, üvegek és ötvöstárgyak a felszabadulás óta raktárunkban álltak. Ezekből egy-egy kollekciót időszaki kiállításainkon bemutattunk az érdeklődőknek, de csak 1960-ban sikerült megteremteni a lehetőségét annak (mivel változott a koncepció), hogy az állandó kiállításunkba újra beépíthettük ezt az egyetemes művelődéstörténeti anyagot, az ókori kultúrák évezredeket túlélő reprezentáns tárgyait. 28 Déri Múzeum Évkönyve 433