A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1976 (Debrecen, 1977)

Művészettörténet - Masits László: Műemlékek–múzeumok Hajdú-Biharban

Bocskai István fejedelmet ábrázolja.

118- 119 Biztató eredmény Bocskai ikonográfiái kutatásához is. A Szakácsi Bozák Péter részére 1606-ban Kassán kelt adománylevélen

120 Bocskai fejedelem sajátkezű aláírása. A hajdú és zsoldos viadalát ábrázoló címerfestménnyel díszített ép adománylevél (melyből a századforduló éveiben a legtájékozottabb kutató

121 is csak 120 példányról tudott) értékét emeli, hogy a feltüntetett előnévből a megnemesített hajdú vitéznek származási helyére is következtetni lehet. Többek között magyar eredetű 1736-ból az a skófiummal hímzett, négy sarkában gránátalma virágokkal díszített négyzetméternyi patyolatkendő,

122 melyet a fejedelem előnevében is szereplő közeli Kismarjában őriztek. Bemutatása óta a Művelődésügyi Minisztérium több műkinccsel együtt védetté

123 nyilvánította. A korabeli műtárgyak értékelésénél feltétlenül figyelembe kell venni: legjavuk a lángban álló országrész lét és nemlét mezsgyéjére szorított népének emberibb élet utáni leküzdhetetlen akarását is bizonyítja. A XV. századtól erődített várkastély történelmi múltjára ma már csak az erősen átalakított épületek feltárásra váró alapjai emlékeztethetnének. De volt rá példa 1604-ben, hogy „a császáriak dühe elől Nagykerekibe húzódott váradi lakosok Bocskai oltalmát"

124 kérték! A két közeli vár sorsában is a történelem kiszámíthatatlan játéka tükröződik. A megyei műemléki albizottság irányítói 1976 őszén épp Nagykerekiben hangsúlyozták: az itt elért eredmény biztos alapnak tekinthető. A helyszín tervezett régészeti feltárása — leleteink: Árpád-kori téglák, faragott kövek,

125 a kastélykertben csatornaásáskor felszínre került cölöpfalmaradvány nyomán — a legmerészebb elképzelést is igazolhatják. A rendező bizottságnak nem minden alap nélküli reményét fejezte ki a bihari táj lakóinak sorsában osztozó, tehetségét megtestesítő Szabó Pál: „A régi-régi adósságot végre a bihari nép törleszteni kezdte ezzel a mai ünneppel. Olyan nagy és szép ez a törlesztés, amelynek a haszna visszaáramlik az időben bőséggel."

126 * 118 Masits László: Kismarja XVII. századi ezüst pecsétnyomója. = A hajdúk a magyar történelemben II. (Szerk. Dankó Imre. Db., 1971. 55—72. HBm. Múz. Közi. 19.); Kismarja XVII. századi ezüst pecsétnyomója. = DMÉ 1969—70. (Db. 1971) 475—492. 119 „Zentralinstitut für Kunstgeschichte in München. Bibliographie zur Kunstgeschichtlichen Literatur in Ost- und Südosteuropäischen Zeitschriften. Jahrgang 1: 1971. Unter Mitarbeit von Eva Benko (Budapest), Miodrag Jovanovic (Belgrad), Michael Liebmann (Moskau), Ioana Popovici (Bukarest), Jaroslav Slavik (Prag), und Bozena Steinborn (Wroclaw) redigiert von Hilda Lietzmann. 1974 D—

8 München 2. 266. p. 169. p. KUNSTGEWERBE 1229. L. Masits: Kismarja XVII. századi ezüst pecsétnyomója. (Das silberne Petschaft von Kismarja aus dem 17. Jh.) — [Aus dem Jahre 1606 mit Darstellung des siebenbürgischen Fürsten István Bocskay. Das Goldschmiedezeichen »D I« bezieht sich vielleicht auf Imre Debreceni Ötvös, erwähnt 1591—1637, oder auf János Debreczeni, erwähnt 1608—1619, beide stammen aus Debrecen und waren in Kosice (Kaschau, Kassa) tätig. Französisches Resume.] — U 2. 1969—70 (1971) 475—492." 120 Debrecen, Déri Múzeum. Általános Történelmi Dokumentációs Gyűjtemény I./l967.2 46x63,5cm. 121 Boldisár Kálmán: Bocskai hadi népe (Debreczen, 1906) 122 Patyolatkendő skófiummal hímezve, 1736. Kismarjai Ref. Egyház. 123 MM Múzeumi Főosztálya (1967. júl. 17.) 67769/67 sz. alatt. Kovács István s. k. oszt. vez. 124 „(Aláírás: Asztalos György főbíró és az esküdt polgárok)" Benda Kálmán: A hajdúk a magyar történelemben с emlékkiállítás rendezőkönyvéből. 125 Sőregi János: „Feljegyzéseim és fényképeim a Nagykereki Bocskai várkastélyról és környékéről, 1943." Kézirat, 70. 13 p. Déri Múzeum) Általános' Történelmi Dokumentációs Gyűjtemény L/1966. 18 126 Nagykereki, 1966. december 11. (Látogatók könyve.) 368