A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1976 (Debrecen, 1977)

Művészettörténet - Masits László: Műemlékek–múzeumok Hajdú-Biharban

szerte pusztuló népi építészeti emlékanyag megmentésére biztató példa legyen és tanulság az elkövetkező nemzedék számára. Ezt hangsúlyozta Szabó Pál: „Magyarországon az első hely: ahol klasszikus formában megőrződik a múlt! A múlt, mely nevel, tanít s elbeszélhetetlen volt a keserves népi sors mellett!"

94 A megyei művelődésügyi osztály által felvetett kérdéseket a három napos programnak több ismert előadója

95 és a zsellérházat avató Ortutay Gyula akadémikus, az Elnöki Tanács tagja sokoldalúan megvilágította. Az avatás ünnepén részvevőknek bizonyára emlékezetessé vált Petőfi: Palota és kunyhó (Pest, 1847. január) itt elhangzott költeménye. Az idősebb férfiak — nagy tiszteletük jeléül — kalapjaikat levéve hallgatták Petőfi szavait: „A földre hajtom térdemet / E szűk, de szent födél alatt: / Adjátok rám áldástokat, s én / Rátok adom áldásomat!" A kiállítást megtekintők részére élményt jelentő házzal a távlati cél: a népi építészet széleskörű helyszíni megóvása mindeddig nem válhatott valóra. 22. kép. A XIX. században épített tiszacsegei háromosztatú zsellérház belseje. (1973.) 94 Szabó Pál Kossuth-díjas sorai a látogatók könyvében. Tiszacsege, 1963. április 9. 95 K. Kovács László az Ethnographia főszerkesztője: A múzeumház jelentősége. Papp József adjunktus: Tiszacsege története, Szabó Pál Kossuth-díjas: A népélet irodalmi ábrázolása. 361