A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1976 (Debrecen, 1977)

Művészettörténet - Tóth Béla: Gy. Szabó Béla művészete

Tanulmányom eddigi részét 1970 utolsó hónapjaiban írtam. Azóta négy esztendő telt el. A négy esztendő alatt változások álltak be Gy. Szabó Béla életének külső körülményeiben, kiállításai voltak Szentkeresztbányától Mexico Cityig, s az új alkotások egész sora született. 1971 januárjában új lakásba költözött, Kolozsvár központjába s egy mégis meglehetősen csendes helyre, ahol a tágas, szép szobák kedvezőbb lehetőséget nyújtanak a művészi tevékenység folytatására, a dúcok, pasztellek sokaságának elhelyezésére, a vendégek fogadására, hiszen a művész közismerten vendégszerető ember. — Közben, 1973 márciusában meghalt a szerető gondos nővér, fivére háztartásának halk, csupán annak tisztaságában, női kezekre valló finom rendjében jelenlevő intézője... Szobája ma is érintetlenül őrzi emlékét. Az elmúlt négy év alatt művészünknek mintegy ötven kiállítása volt, a legtöbbjük önálló. E kiállítások zöme Románián (pl. Marosvásárhely, Bukarest) kívül Magyarországra esett. így kiállított pl. 1971-ben a Nemzeti Galériában, Tokajban, 1972-ben Nagytétényben, Debrecenben, Szigligeten. Ezeken a kiállításokon szinte kivétel nélkül Szigligeten készült rajzait, metszeteit, pasztelljeit mutatta be, s majdnem mindenik alkalommal társa volt Ferenczy Júlia, a kitűnő kolozsvári festőművésznő, aki ugyancsak szigligeti, balatoni pasztellekkel szerepelt, s műveivel a világhírű társ méltó partnerének mutatkozott. Gy. Szabó balatoni pasztelljei, akárcsak a régebbiek, a művész rendkívül finom színérzékét, finom szépségek iránti fogékonyságát tárják elénk, amelyek megragadására, megjelenítésére a Balaton bőven nyújt alkalmat. S a fametszetek szinte ugyanezekről a sajátságokról tanúskodnak, talán csak annyiban térve el, hogy a formák itt valamivel nagyobb szerepet kapnak, anélkül azonban, hogy az előbbi sajátságokat elnyomnák. Vagyis a képek szinte Gy. Szabó összes művészi erényeit egyesítik, s három év (1969—71) alkotó tevékenységének eredményeit foglalják magukba. Feltárul e képeken a csodálatos tó minden szépsége: a Jegenyés part a lombokon átrobbanó napfényével, a Balaton intim zugai, melyekből a végtelen felé nyílik kilátás (Balatoni táj), az impresszionista szépségeket remegtető Békanyálas tó, a környék megkapó részletei (Szigligeti udvar, a Királyné szoknyája), emberei (Szigligeti kertész) s a nagyszerű „rálátásos" képek, melyek szinte a tó, a táj egész szépségét, formai változatosságát magukba ölelik, a napfény szemkápráztató izzásában vagy a borús ég tört fényeiben (Rálátás a Balatonra I., II., Szigliget felé). A metszeteken Gy. Szabó Béla a két szín, a fehér, fekete segítségével a színek egész skáláját, a formák végtelen gazdagságát láttatja velünk. A csillogó, fénylő, hullámzó víztükör mellett az előtér sötét lombjai, a távoli hegyek szürkéllő foltjai, a felhők omló könnyedsége színeket sugallva jelenik meg a lapokon. S a metszés bravúros technikája mellett a festőiséget szolgálják a szerkezet elemei, a részletek elrendezése, elhelyezése is. A Tuják a vízparton sötétebb bokrai a víztükör fehérségét emelik ki az ellentét erejével, s a Romok és füzek a közel és távol, a távlatok kifejezésére, éreztetésére lengeti a képbe a festő fölött álló fák lombjait. Olykor viszont egy-egy nádszál is elég (A királyné szoknyája), hogy megadja a témának és a képnek a zártság, a kiegyensúlyozottság szépségét. Közben (1972) a Dante-sorozat megjárta Brüggét, ahol az UNESCO nyújtott számára kiállítási lehetőséget. 1973 február—márciusában pedig Mexico City adott otthont a művész képeinek. A 80 kiállított fametszet sorában ott szerepeltek ismét a Dante-metszetek, továbbá a Hónapok. A kiállításnak igen nagy sajtó- és közönség-sikere volt. Ez alkalommal maga a művész is három hónapot töltött Mexikóban utazgatva és szokása szerint rajzokban örökítve meg élményeit. Helyet kapott ezeken a rajzokon a mexikói táj, pálmák, tenger, piramisok, városrészletek, a mexikói emberek, életük mozzanatai (Pl. Acapulcói tengerpart, Fekete hattyúk, Művészek parkja, Bárkaépítés, Banán erdő, Fővárosi utca, Búcsú stb.). 1974. évi augusztus havi látogatásom idején a művész éppen e rajzok egyik-másikának metszetbe való áttételével foglalkozott (Pl. Fekete hattyúk, Acapulcói ugrás). Mexico Cityben találkozott D. A. Siqueirosszal, az azóta elhunyt nagy festővel is (1. Hét, 1973. ápr. 13.). Útját naplója alapján külön is megörökítette a művész Mexikói tél címmel. Ebben a mintegy öt ívnyi szöveget 16 színes pasztell és 40 szénrajz kíséri. A mű megjelenése 1974—75 telére várható. 1973 tavaszán viszont megjelent a Hónapok с metszetsorozat nagy albumalakú (42 X 30 cm) kiadása. A nyomdailag is ragyogó kiállítású könyv a képek mellett külön lapo294