A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1976 (Debrecen, 1977)

Művészettörténet - Tóth Béla: Gy. Szabó Béla művészete

nyitja meg és zárja be: a művén tépelődő s a nagy alkotást boldogan befejező költőé, s a többi metszet egymásutánjából is kitűnik, hogy valamennyi egy nagy, egységes elgondolás része. A Commedia hármas tagolásának megfelelően a metszetek a Pokol borzalmait ábrázoló vigasztalan feketeségtől a Purgatórium szürkében, földi világításban játszódó bíztatásain át a Paradicsom boldog beteljesülést jelentő tündöklő világáig árnyalódnak, s tartalmilag a legszörnyűségesebbtől a legmagasztosabbig ívelnek. Mint egy csodás hármas 10. kép. TU— 104-en utazom, 1958 hangzat, mely egyszerre fejez ki harmóniát és díszharmóniát, úgy csengnek össze a képek. A Pokol jeleneteinek reménytelenségét a lapok vigasztalan feketesége sugallja. A szűkösen alkalmazott, töredezett, vékony fehér vonalak plasztikus birodalmában csak Dante és Vergilius alakját övezi némi fény, hogy környezetüktől elkülönítse őket... Mintha a Liber Miserorum rajzos világa jelenne meg előttünk újra, transzcendens méretekre fokozva. A Purgatórium viszont Gy. Szabó természetábrázoló képeinek a folytatása. Pl. első képe, A várakozás szikláján, hegyet, vizet, felhőket, napsugarakat hoz elénk, a művész kedvelt motívumait, s még otthonosabban érezzük magunkat az olyan lapok előtt, mint amely a költő és a titokzatos hírnök, Matilda találkozását jeleníti meg a sziporkázó-tündöklő virágokkal tele parton. A Beatricével való találkozás is természeti jelenségek ragyogó környezetében, zsurlók és csillagvirágok s erdei fenyők közt röpködő madárkák között ját281