A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1976 (Debrecen, 1977)
Művészettörténet - Tóth Béla: Gy. Szabó Béla művészete
1. kép. Kós Károly arcképe, 1933 lábával nyomtatott, a Koldusok címet viselte. A többi pedig megtalálható az 1935-ben megjelent Liber Miser or um (Szegények könyve) 50 metszetében. Már a Kolozsvárt készített néhány pasztellen is felbukkan ez a témakör: Szegény udvar, Szegény udvar télen (1932), a Planétás asszony s a Bámulok (1933), majd a Szegény halászok. — A fametszetes könyvben teljesen ez a világ tárul elénk: a külvárosok, a gyárak népének nyomorúsága. Pl. néhány cím: Fellegvári sikátor, Munkába menők, Szemétturkálók, Kolduscsalád. Eljárása ekkor még fába karcolt vonalaival erősen a rajzolásra emlékeztet, bár itt-ott már felhasználja a foltok kifejező erejét is (pl. 17. kép: Öreg házaspár, vagy a 30.: Pihenő). A művész kitűnően szerkeszti és artisztikusan formálja kis jeleneteit. A kevés szóval sokat mondás és szép kifejezés lehetőségeit valósítja meg rajtuk egyszerre. Csak annyi figurát és annyi vonalat, foltot alkalmaz, amennyi elég mondanivalója szuggesztív kifejezésére. Finoman, pontosan visszaadott vonalak, vagy erőteljesen kiemelő, ellenfényt képviselő fehér foltok a kis, tömör fekete mezőkben, s a mondanivaló, a kifejezés szinte feledhetetlenül vésődik az emberbe. Kis képek ezek, de nagy expresszív erejük van, különösen azoknak, amelyek a fekete-fehér ellentétét erőteljesen használják ki (pl. 26. kép: Rőzsehordók). A fekete szín uralkodó volta, a fekete-fehér ellentét s a tömörség valami komor drámaiságot is kölcsönöz az egyes lapoknak. 268