A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1976 (Debrecen, 1977)

Művészettörténet - Sz. Kürti Katalin: XIX. századi grafika a Déri Múzeum gyűjteményében

nye. (15. kép) A frissen épült Nagytemplomot ábrázolja, ahonnan palló vezet a Piac térre. Amatőr munka, de témája miatt rendkívüli érték. Az alkotó, aki valószínűleg tiszt volt Debrecenben, 1837-ben halt meg, e munka tehát a húszas évek végén, a harmincas évek elején készülhetett. 1852 körüli az a tussal rajzolt, lavírozott mű, amely az „Arany Egyszarvú" gyógyszertárat ábrázolja. 15. kép. F. von Hessen Philipstul: Császári tisztek Debrecenben (akvarell), 1837 előtt Veréb Lajos két finom ceruzarajza Debrecenben készült, 1867-ben. Egyik pihenő birkákat ábrázol a nyírségi, dombos részeken, fák, szénaboglyák mellett. Másik, a táji részletek mellőzésével, két küzdő kakast. (16. kép) A részletgazdag, természethű művek finom, szinte cizellált rajzmódjukkal tűnnek ki. A milleneum korának Debrecené bontakozik ki előttünk, ha végignézzük Mendlik Oszkár és Székely Árpád tizenkét darabból álló, reprezentatív akvarell sorozatát. A helytörténeti jelentőségű lapok városunk nevezetes középületeit mutatják be. Egy részük ma már nem látható, lebontották, vagy környezetét erőteljesen átalakították. A Nagyerdei Fürdő, a Városháza, a Méntelep, a Tanítói Árvaház, a Dóczy és a Pacsirta utcai iskola, a Kereskedelmi Akadémia, a Bika szálló, stb. mozgalmas utcaképpel, életképi jelenetekkel együtt áll előttünk az akvarelleken. Különösen érdekes a Bika szálló 1896-os ábrázolása, hiszen helyette az új, 1912-ben épültet látjuk ma. A belsejét ábrázoló akvarellen Mirkovszky Géza freskóit is megjelenítette a művész. Úgy tűnik, e sorozat része az a nagyméretű, Margit fürdőt ábrázoló akvarell, amely szignó nélküli. Végigtekintve a XIX. századi grafikai gyűjteményünkön, tisztelettel kell adóznunk a század elején gyűjtő muzeológusok munkájának, valamint az ajándékozók és Déri Frigyes áldozatkészségének. Gyűjtésük révén rangos rajzés sokszorosított grafikai anyagot őrzünk. A művészi érték mellett kortörténeti, helytörténeti és nyomdatörténeti értéket is jelentenek a mégoly kevésbé 262