A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1976 (Debrecen, 1977)

Néprajz - Varga Gyula: Déri Frigyes néprajzi grafikai gyűjteménye

néhány fotót használtak fel az 1930-as években, illetve az 1925-ben elkészült másolatokat. Az anyag különös, a maga nemében egyedülálló értéket képvisel. Értékét különösen az adja, hogy egy rövid időperióduson belül (1921—1923) az egész magyar népterületről ad áttekintő képet. Bár fő hangsúlyt a népművészet bemutatása kapott, a rajzolók figyelme lényegében az anyagi kultúra egészére kiterjedt. Az elkészült anyag azt bizonyítja, hogy a szerkesztők meglehetősen szabad kezet kaptak a témák és a gyűjtési területek megválasztásában. Nem véletlen, hogy a topográfiai térkép (L. melléklet) nagyjából tükrözi a szerkesztők egyéni érdeklődési területeit is. E területeken (Nagykunság, Dél-Bihar, Kiskunság, Hortobágy, Kalotaszeg, Székelyföld, Közép- és Dél-Dunántúl) sűrűsödnek a gyűjtési pontok, míg más helyeken csak ritkuló pontok jelzik a magyar nyelvterület határait. A szerkesztők a megrajzolandó tárgyak egy részét a Néprajzi Múzeum anyagából vagy más múzeumoktól (pl. a karcagi múzeum) vették, a rajzok többsége azonban a helyszínen készült. Némely esetben felhasználták a grafikusok már korábban készített grafikáit is, sőt néhány esetben fénykép alapján készítettek színes grafikát. Sok művész a rajzokhoz részletes néprajzi leírást is adott, mely növeli annak hitelességét. Az alábbiakban kitűnik, hogy egyes művészek mennyiségileg is tekintélyes munkát végeztek, a részletekig hű ábrázolás pedig azt bizonyítja, hogy nagy gondot fordítottak a tárgyak, jelenségek alapos és mély megismerésére. A képek azt bizonyítják, hogy a szerzők gyakran konzultáltak a szerkesztőkkel, hiszen figyelmes szemlélő a művészek egyéni stílusa mellett a szerkesztők szemléletmódját is felfedezi a képeken. Minden egyes képet szakértő zsűri — leginkább maguk a szerkesztők —• bírált el. Méltatták a képek „művészi értékét" is, de alapvető szempont a néprajzi hitelesség volt. A kiselejtezett 22 képről pl. megállapítják, hogy azoknak „csak" művészi értékük van, de néprajzilag nem elég hitelesek. (Nem célunk, hogy a képek valós képzőművészeti értékeit mérlegeljük, de tény, hogy erősebb bennük az etnográfiai hűséghez való ragaszkodás, mint az önálló művészi ambíciókra való törekvés.) A technikát illetően elég nagy szabadságot kaptak a művészek. Egy-két esetben egyszerű ceruza-rajzot is elfogadtak a szerkesztők, a nem színezett képek zöme azonban tusrajz. A színezéshez többnyire aquarellt használtak, de ezt sohasem a megszokott összefolyató technikával, hanem grafikusan, élesen kontúrozva. A kontúrvonalakat legtöbbször fekete vagy színes tussal is hangsúlyozták. Ritkán temperát vagy színes krétát is alkalmaztak. A művészek egyéni stílusjegyei természetesen megfigyelhetők, de a szerkesztői alapelvek végülis az anyag szemléleti egységét biztosítják. A továbbiakban közöljük a gyűjtemény teljes jegyzékét, majd az átvételi jegyzék sorszámára hivatkozva mutatózzuk szerzők (alkotók) szerint, megyénként (tájanként) és tárgykörönként. Itt közöljük azokat a szövegeket, melyeket maguk az alkotó művészek írtak rá a képek hátlapjára.

6 6 Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy az eredeti 350 db. grafikából 28 darab a jelenlegi gyűjteményből hiányzik. A háborús pusztulásokat felmérő és a későbbi tárgyreviziók e gyűjtemény egységre sohasem terjedtek ki, így az eltűnések okát, idejét már megállapítani nem tudtuk. A hiányzó képek a következők: 8, 55, 99, 106, 140, 148, 150, 159, 163, 165, 169, 170, 171, 174, 176, 178, 192 207, 211, 214, 219, 225, 256, 282, 301, 307, 311, 324. 197