A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1976 (Debrecen, 1977)

Néprajz - Cs. Tábori Hajnalka: A kemencében főzés egy tárgyi emléke

Orosházán a fazékemelő használata mellett ismerték a bihari falvakból már említett egyik eljárást a fazekaknak a kemencében való mozgatására. Az orosháziak befelé hajló szélű tepsibe állították bele a vászonfazekakat, s egy kevés vizet is öntöttek alá mondván, hogy a fazék meg ne repedjen, majd a kampós végű piszkavasat beakasztották a tepsi peremébe és szükség szerint így húzogatták ki és be. Hajdúszováton a szénvonó, a piszkafa és a kézbefogott rongy segítségével rakták helyre vagy húzták ki a kemencéből a forró cserépedényt. Létavértesen és Nagylétán a sütőlapátra tették rá a káposztás fazekat, és azon tolták be a kemencébe úgy, ahogyan a kenyeret szokták. Ha nagy volt az edény, két kézzel tolták, ha kisebb csak félkézzel, közben a gazdaasszony a másik kezében tartotta a horgas végű piszkafát, amivel lehúzta a lapátról a fazekat és a fülébe akasztva a kívánt helyre húzogatta. Ezen a vidéken csak a töltöttkáposztát volt szokás kemencében főzni, legalább is a legidősebb adatközlők már csak erre emlékeznek. A kemencében főtt töltöttkáposzta volt a hagyományos lakodalmi étel. Ha lakodalom volt, egy nyolc parasztkenyeres kemencébe tizennégy-tizenöt fazék káposztát is betettek főni, vegyesen a kisebb és nagyobb fazekakba. Ilyenkor főzőasszonyok főztek, akik nagyon gondosan előkészültek a káposzta betételéhez. A lakodalmi káposztát nem kellett külön berántani, mert a húst már eleve zsírosabbra hagyták. Tíz kiló húsra egy kiló kását számítottak, és a tíz kiló húsból legalább két kiló volt a zsírozó. A káposzta így majdnem szó szerint a saját zsírjában főtt meg. Amikor már a fazekakat telerakták a töltelékekkel, forró vízzel felöntötték, hogy ne csak a kemencében kezdjen el dagadni. Azután befedték a fazekakat. Ha valamelyiknek nem volt fedele, arra négy-öt réteg káposztalevelet tettek, mert az ugyanolyan jól tartotta a gőzt. A befedett fazekak már ott sorakoztak egymás mellett a padkán, mialatt a kemencét készítették. A kemencét először alaposan felfűtötték, azután kihúzták belőle a tüzet. Aki ezt csinálta, annak nagyon kellett értenie a dolgát, jól kellett ismerni a kemencét, s pontosan eltalálni, hogy milyen forróra hagyja, hogy a sok káposzta megfőjjön benne. Ha jónak találták a kemencét, elkezdték berakni a fazekakat. Csak egy valaki csinálta, a többiek úgy segítettek neki, hogy kézre adták az edényeket. Az első sort volt a legnehezebb berakni, mert az került leghátulra. Ha jobbos volt az illető, balról kezdte, ha sete, akkor jobbról. Az első sorba négy-öt fazék fért egymás mellé. Mindegyiket gondosan eligazította, kis sort hagyott köztük, aztán a következő sorral folytatta. így kerültek egymás mellé szépen sorba, de mégis olyan levegősen, hogy később mindegyiket meg lehessen fordítani. Ahol kiszélesedett a kemence ott hét-nyolc fazék is megfért egymás mellett. így ment befelé az egész csapat. Közben állandóan vigyázni kellett, nehogy valamelyik felboruljon, valahogy ki ne loccsanjon, mert az nagy bosszúság volt. Nem is a kár bántotta őket ha felborult, hanem az, hogy tönkrement a kemence főggye, és az nagy szégyen volt. Létán és Vértesen a második világháború végéig megvolt az a szokás, hogy a lakodalomban a tyúkleves után töltöttkáposztát kínáltak. Aztán új divat jött, a katlanban főzött pörgőit, amit borjúból vagybirkából főztek,és sós vízben főtt krumplit adtak melléje. Az elmúlt tíz-tizenkét évben azonban visszajött a káposzta divatja, s vele együtt a régi főzési mód. Időközben persze a cserépfazekak is eltöredeztek, kikoptak a háztartásokból. A létaiak azonban azt tartják még ma is, hogy hiába főzték a kemencében a káposztát, ha nem fazikba tették, hanem csak vasedénybe, akkor nem olyan jó az íze. Ezért hogy ne érje szó őket, inkább kölcsönkérnek. Bizony, a fél falut be kell már járni, hogy együtt legyen annyi fazék, amennyiben egy népes lakodalmi vendégseregnek meg lehet a töltöttkáposztát főzni. A fentiek nyomán láthatjuk, hogy a legutóbbi időben is ahol még megvoltak a főzésre alkalmas kemencék, ott az őszi és a téli hónapokban azokat főzésre is használták. Csak a kemencék lebontásával, a parasztházak tüzelőberendezésének átalakulásával hagyták el ezt a főzési módot. Ez a folyamat az első világháború után kezdődött, s az elmúlt évtizedekben erőteljesen meggyorsult. Része annak a nagy változásnak, ami az egész paraszti életmódot jellemzi. Ebben a nagy átalakulásban nemcsak a kemence, hanem vele együtt a régi főzőedények és a fazékemelők is pusztulásra vannak ítélve. A bemutatott recens példákban ezt az ősi eszközt használatának utolsó stádiumában figyelhettük meg. 12* 179