A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1976 (Debrecen, 1977)
Történelem - Fodor Péter: Adalékok a balmazújvárosi Olvasókörök történetéhez
tömegei olyan munkaerő kínálatot jelentettek, amely megkönnyítette a birtokosok helyzetét. 6 A kibontakozó falusi megmozdulásokat, köralakításokat a Szociáldemokrata Párt is támogatta. 7 Különösen fellendült ez a politikai munka a századforduló előtti évtized második felében. Tudunk kapcsolatteremtésről, agitációs munkáról, amelyek azt jelezték, hogy a városi munkásság és a falusi parasztság kereste az együttműködés formáit, harci módszereit. Bőséges elemzéseket találunk a témával foglalkozó tanulmányokban, hogy milyen eredményei, kudarcai voltak e kapcsolatnak. A balmazújvárosi olvasókörök, egyletek Az elmondottak figyelembevételével betekintést adunk az alföldi nagyközség, Balmazújváros egyik olvasókörének életébe. A falu a Tiszántúl egyik legnagyobb települése, mely az utóbbi 250 évben többször felhívta magára a hivatalos körök, az ország lakosságának figyelmét. Az itt élő emberek sorsára különösen a XIX. század második felében figyeltek oda. Ennek okát a nagykiterjedésű — 40 000 kat. h. — Semsey család birtokában és az ezzel szemben álló nagyszámú földnélküli, nincstelen szegénysorsúban kell keresni. 8 A lakosság földnélkülisége elégedetlenséget, forrongást idézett elő több alkalommal. 9 A szervezkedésekre hamar felfigyeltek a község, a megye elöljárói, sőt az ország vezetői is. De alapvető változás nem történt. A meglevő nincstelenséget azzal sem lehetett takargatni, hogy ugyanakkor fokozatosan kialakult egy vagyonos réteg, mely a nagygazdákból, kereskedőkből és kisebb arányban vállalkozókból tevődött össze. A meglevő állapotokról igen sok adattal számoltak be a megyei jelentések. Ezek a főszolgabírói jelentések áttekintést adtak a gazdasági helyzetről, a társadalmi állapotokról, a politikai hangulatról, a szociális gondokról. A helyzet bemutatására és bizonyítására néhány adatot, tényt sorakoztatunk fel. A község határának 87%-a (!) a Semsey család tulajdonában volt. Ezzel a földdel nem rendelkezők szinte kizárattak a minimális szintet jelentő megélhetésből, hiszen a század második felében az 1490 család közül csak 203-nak volt különböző nagyságú birtoka. 10 Azt is tudnunk kell, hogy a döntő többség nem rendelkezett jó minőségű földdel. Tehát ennek figyelembevételével megállapítható, hogy a tényleges földdel rendelkezők száma még kevesebb. 11 A kiegyezés utáni állapotokat az is jelzi, hogy a földtulajdonban előremutató változás nem következett be, de a parasztság helyzetét mégjobban rontották az államilag elrendelt áttelepülésekkel. A már említett kivándorlások száma ezek után emelkedő volt. Miután a községben is megindult ez a folyamat, többen önként települnek a jobb megélhetés reményében máshová. „1858-ban Szarvas Péter, Holb Ádám, Rózsa Péter balmazújvárosi lakosok több társukkal együtt más vidékre kívánnak áttelepülni." 12 Ez is megoldási módot jelentett a sorsukon változtatni kívánóknak. Természetesen ez nem járhatott eredménnyel, hiszen a parasztság megélhetését biztosító földreform késett. Az az ellentmondásos helyzet, amely a nagybirtokosok és a szegényparasztok között egyre feszültebbé vált, természetesen nem hagyta közömbösen a község más társadalmi ré6 Sándor Pál: A XIX. század végi agrárválság Magyarországon (Bp. 1958) 288. 7 Fehér András—Komoróczy György: A szocialista munkásmozgalom kialakulása és fejlődése 1918ig. (Hajdú-Bihar megye és Debrecen munkásmozgalmának története.) (Debrecen, 1970) 34. 8 Magyarország földbirtokosai. (Szerkesztette: Németh József, Bp. 1893) 261. 9 A legelső tüntetés Balmazújvároson 1898. június 12-én zajlott le. Ekkor a tüntető tömegbe lőttek a csendőrök és meghalt B. Tóth Gábor földmunkás, öt társa pedig megsebesült. Veres Péter Falusi Krónika (Bp. 1956) 184. című művében egy évvel korábbra teszi a tüntetés idejét. Ugyanakkor a Népszava 1898. június 18-i számában számol be az eseményekről. 10 Szendrey István: Adalékok Balmazújváros gazdaság és társadalom rajzához (Debrecen, 1958) 81. 11 Sándor Pál—Szabad György—Vörös Antal: Parasztságunk a Habsburg-önkényuralom korszakában 1849—1867 (Bp. 1961) 249. 12 Mérei Gyula: Adalékok a magyar mezőgazdaság kapitalista fejlődésének történetéhez... (1850— —1945) = Századok. 84. évf. (1951) 250. 153