A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1976 (Debrecen, 1977)

Történelem - Káplár László–Kahler Frigyes: Adatok a magyarországi pénzhamisítás kérdéseihez

4. II. Rákóczi György fejedelem (1648—1660) tallérjának hamisítványa. Előlapja a fejedelem tallérjainak Unger: MÉH, Erdély II. füzetben közölt egyikével sem azonosítható. A körirat igen hiányos, bár igyekeztek vele kitölteni az eredeti körirat által elfoglalt helyet. Hátlapja a 460. típus, N—

В verdejeggyel. (8—9. kép: a tallér elő- és hátlapja). Évszáma: 1658. Súlya =28,5063 g, átmérője = 41 mm, vastagsága =1,8—2,1 mm között változik, nem egyenletes. Gyenge munka, ezüstözés nélkül. Érdekessége, hogy hátlapja az előlaphoz képest jobbra, 90°-ra el van fordulva. A gyatra kivitelezés folytán a körirat egyes betűi meglepően jók, tiszták — de zömükben elmosódottan jelennek meg és nehezen vehetők ki. Összetétele: az eddigiektől jelentősen eltérő ötvözet. Fő tömegében cinket (Zn), mellette nagyjából azonos nagyságrendben ónt, rezet és ezüstöt tartalmaz. A főalkotók aránya kb. Zn : Sn : Cu : Ag = 8 : 1 : 0,5 : 0,5. Tizedszázalék nagyságrendben ólmot, vasat és nikkelt is kimutatott a vizsgálat. Ez utóbbi szennyezők eredetét az előző hamisítványok elemzési adatainak értékelése során már tisztáztuk, így itt nem ismételjük meg a magyarázatot. Ellenben rámutatunk a hamis tallér peremén látható, durva öntési hibákra (kitörések, kráterek) — amelyeket pedig a hamisítók mindig igen gondosan igyekeztek lecsiszolni, eltüntetni. Abból, hogy vizsgált darabunkon ezek a hibák megmaradtak, arra következtethetünk, hogy ez a hamis tallér „selejtként" került elrejtésre. 5 Miksa császár (1564—1576) osztrák típusú tallérjának hamisítványa. A 4. pontban leírt darabhoz hasonló, gyengén sikerült hamis pénz. Külseje bronzos, ezüstözés csak nyomokban látható. Évszáma: 1618, verdejegy nélkül. Súlya = 20,7630 g, átmérője = 41 mm, vastagsága = 1,5—1,7 mm között változik, nem egyenletes. Az előző daraboknál is gyengébb minőségű. Színe, tartása, csengése azonnal ejárulja hamisítvány voltát. Összetétele: ólom-réz-ezüst ötvözet. A főalkotók aránya egymáshoz=Pb : Cu : Ag= 6:33:1. Emellett tizedszázalék nagyságrendben antimont (Sb), kalciumot és magnéziumot, századszázaléknyi ónt (Sn) és vasat, valamint ezredszázalék nagyságrendben aranyat (Au) tartalmaz. A kovácshamisítványokat követő, öntési eljárással készített hamisítványokat újabb csoportba sorolhatjuk és ezeket házi öntésű hamisítványoknak nevezzük. Erre a csoportra általánosságban az jellemző, hogy a felhasznált ötvözetek ezüst tartalma csekély — 5—10% körül — és főleg rezet, ólmot és cinket tartalmaznak. Az ilyen típusú ötvözetek előállítása és megmunkálása nem igényel különösebb technikai felszerelést. Történetileg ebbe a csoportba sorolhatók a kovácshamisítványokat követő darabok, valamint a XVIII. század végéig a nem szervezett formában működő pénzhamisítók által előállított hamisítványok jelentős része. A következő időszak hamisítványainál eltolódást mutat a felhasznált ötvözetek összetétele: jelentősen megnő az ón, a réz és az ólom aránya, viszont ugyancsak jelentékeny mértékben csökken a cink mennyisége (a korábbinak mintegy harmadrészére). A szennyezők között megjelenik az antimon. Mindez szinte szükségszerűen következik be; közismert, hogy ebben az időszakban az ón volt a „szegény emberek ezüstje". A XIX. század első felének hamis 20 krajcárosai, a század második felének hamis fémpénzei, valamint a XX. századi hamisítványok (korona- és pengőhamisítványok) újabb csoportot alkotnak. Erre az időszakra már bőven áll rendelkezésre írásos anyag a bíróságok irattárából. A Hajdú-Bihar megyei Levéltár (a továbbiakban: HBmL) anyagában folytatott kutatásaink során találtuk az alábbi példákat: — 1841. évi periratok „czinból való", azaz ónból készült hamis húszast említenek.

8 — 1842-ben a jegyzőkönyv szerint Angyal Imre a testvéreivel együtt 7 darab „czinből készült" húszast kísérelt meg forgalomba hozni.

9 — 1843-ban ón húszas kerül forgalomba.

10 — 1845-ben Kováts János csokaji lakosnál 1 darab ón húszast találnak.

11 Ezt a hamisítvány-csoportot ón—ólom típusú hamisítványoknak nevezzük. Egyben megjegyezzük, hogy ez az ötvözet-összetétel típus a leggyakoribb a megtévesztésre készített, 8 HBmL. IV. A. 1018/e/45—12/1841 9 HBmL. IV. A. 1018/e/46—208/1842 10 HBmL. IV. A. 1018/e/47—51/1843 11 HBmL. IV. A. 1018/e/49—43/1845 10 Déri Múzeum Évkönyve 145