A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1976 (Debrecen, 1977)
Történelem - Benkő Ferenc: Debrecen gyógyszertárai a XVIII. században
első magyar gyógyszerkönyv 45 megjelenése előtt rögzíti a nálunk akkor végződő iatrochémiai korszak gyógyszerállományát. Hűen rekonstruálható belőle, hogy milyen is volt Debrecen város patikája 1771-ben. Az anyagok felsorolása rejtélyes terjékjeivel, múmiaporával, skorpió olajával, különböző szárított és nem szárított földi-giliszta készítményeivel, fehér és vörös koralljával, féldrágaköveivel és a gyógyászatba egyre inkább bevonuló szervetlen kémiai vegyületekkel hűen tükrözi a kor félbabonás, misztikumokra épülő gyógyszerkincsét. A diadalmasan bevonuló anorganikumokon még nem a mai tiszta, sőt fokozódó analytikai tisztaságú vegyületek értendők. Inkább kétes tisztaságú reakció termékek ezek, melyeknek az előállítási folyamatok minden terméke benne van, a legkülönbözőbb szennyezésekkel. Éppen ezért sok esetben az eltartás módja is meglep bennünket. Ebben az időben a szerencsésebb Nyugaton már Lavoisier, Scheele, Cavendish, Priestley és társaik az új racionális kémia alapjainak lerakásán dolgoznak, melynek eredményei a gyógyászat és a gyógyszerek terén napjainkra kiterjedő és a biztató jövőre mutató változást hozták. 46 A könyvekben található eredeti bejegyzések alapján a Református Kollégium Nagykönyvtárának néhány darabjáról biztosan tudjuk, hogy azok eredetileg az első debreceni patika birtokában voltak. A Déri Múzeum is őriz néhány felszerelési tárgyat, melynek hajdani idetartozása gyanítható. Egyébként minden másnak nyoma veszett. A leltár először az officina gyógyszereit veszi számba a következő rovatokkal: a gyógyszerek neve (Nomina medicamentor.), azok minősége (Qualitas eor. /um), amely jó, közepes, vagy rossz lehet (Bonae, Mediocr., Malae), súlymennyiség (Quant it as in pondere) utóbbi libra, uncia és drachmában adandó meg. Miben tartják a gyógyszereket üvegben, tégelyben 47 , ón- vagy faedényben? (Continentur in Vitreo, Fictili, Stanneo, Ligneo) ? Az edényzet árát is megadják. Végül a gyógyszerek ára (Pretium medicamentor) következik, mindkettő rhénes forintban és dénárban állapítva meg. Az árakat a Torkos-féle taksa, a Taxa Posoniensis szerint félkrajcárnyi pontossággal számolták. 48 Csupán az officinában levő gyógyszerek felsorolása 56 folio oldalán történik. Két ónból készült nagyobb teriákos edénnyel végződik a felsorolás, melyek egyenként 81 librát tartalmaznak az értékes anyagból és az darabonként 25 rhénes forintot érnek. (Duae Pixides Theriacal. contin 81 Libra — Sing.á 25 Rhf.) Raktáron volt még 22 Libra Theriaca Mytridacia is, amit 70 forint 40 krajcárra értékeltek. Az officinát díszítő ritkaságok következnek (Raritates), amint az lenni szokott így írják. Ezek: hat kisebb, nagyobb tengeri kagyló, két kókuszdió, az egyik hajával, a másik anélkül, egy különleges jávorszarvas agancs, egyszarvúnak darabkája, ugyanaz csak fossilis állapotban, víziló foga, és végül strucctojás (Ovum Struthionis), meg két darabot óriások csontjából. Az egész összesen 10 rhénes forintot ért. Az 58-ik oldal tartalmazza az officinái munkaeszközöket. A teljesség igénye nélkül: mozsarak kőből, ólomból és fából, mensurák, ollók, koppantok, jó mérleg—rossz mérleg, súlyok, spatulák, nagy spongya, fadobozok, székek, asztalok, ágy, receptura, egy asztal szerecsennel és festéssel díszes, és ami a legérdekesebb a 23-as tételszám alatt 21 kristély, azaz „Siringae pro cristirio No 21 3Rhf 85 kr.", kétségtelen írásos bizonyítékául, hogy Kazay uram és segédei eljártak kristélyozni. A leltárt, melynek összértéke 4999 Rhf-ot és 41 krajcárt tett ki, Fáy János szenátor a bizottság vezetője és a két nagyhírű physicus Ordinarius Csapó József és Weszprémi István sajátkezűleg írta alá. 45 Magyar Gyógyszerkönyv Pharmacopoea Hungarica. 1871. 46 Balázs Lóránt: A kémia története (Budapest, 1974) 47 Lásd 42. jegyzetben 48 Taxa Pharmaceutica Posoniensis, cum Instructionibus Pharmacopoeorum, Chirurgorum et Obstetricum Justi Joannis Torkos, Medicináé Doctoris, Physici Regiae Civitatis Posoniensis Physici Ordinarii elaborata Posonii, Anno Christi M. DCC. XLV. 98
