A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975 (Debrecen, 1976)

Természettudomány - Fintha István: A Szatmár-beregi síkság növénytakarójának változásai az utolsó évszázadok során és a vegetáció természetes rekonstrukciós folyamatai napjainkban

D/l. Az idő elrehaladtával az Echinochloo-Polygonetum egyre inkább átmegy a Bidentetum tripartiti asszociációba. Erről az átmenetről a 2. táblázat tájékoztat. Mivel a Szamos mentén kevés a nagyobb kiterjedésű, vastagon iszapos terület, a Bidentetumnak inkább a xanthietosum formája alakul ki. A Xanthium strumarium gyakran teljes egyeduralomra tesz szert, kiterjedt területeken képez úgyszólván tiszta állományokat. A következő (3.) táblázaton a Bidentetum tripartiti-t a vizsgálati területemen képviselő B. t. xanthietosum adatait láthatjuk. Jellemző a Xanthium strumarium V-ös konstanciája. Sok még az Echinochloa és a Polygonum, melyek az előző asszociációval való rokonságra utalnak. Feltűnő a Salix triandra-пак egyre erőteljesebb terjedése, ami viszont a Salicetum felé történő egyenes fejlődést jelzi. A Bidentetum Xanthium-os alakja mellett a Polygonum-os is gyakori. D/2. A Bidentetum mellett a szukcesszió másik oldalágát (lásd az Összefoglalást!) a Calystegion sepium együttesei képezik. Helyüket ezek is (mint az előzők) végül a Salicetumnák adják át. A Calystegion két fontosabb asszociációját említem meg. Ritkább helyeken, de mindig megtalálható a Rudbeckio-Solidaginetum. Reprezentáns fajai a Rudbeckia laciniata, a Stenactis strigosa, a Solidago giganthea (utóbbi különösen szép állományaival)) stb. Gyakoribb a Cuscuto-Calystegium sepium, elsősorban echinocystidetosum alakjában, de rendszeresen megfigyelhető benne a Convolvulus, a Calystegia, a Cucubalus és a Solanum dulcamara is. A hydrochor úton terjedő Echinocystis lobata szinte robbanásszerűen hódította meg a terület folyóvizeinek mentét az utóbbi időben, alig egy évtized alatt. Néhol teljesen elborítja a bokorfüzesek, puhafaligetek lombját. (15. kép.) Érdekes jelenség az emeletesen egymás fölött elhelyezkedő két liánszövedék szintjének helyenkénti megjelenése. Tipikus a talaj fölött kb. 70 cm magasan a Rubus és 2-3 méterrel fentebb a Calystegia vagy az Echinocystis ritkább szövésű menynyezete. A következő tabellán egy ilyen fátyoltársulást mutatok be, mely bokorfüzest borít. (4. táblázat.) Figyelemre méltó, hogy az Echinocystis teljes fedése miatt az asszociáció fajokban (főleg lágyszárúakban) igen szegény, hiszen az erőteljes árnyékhatás előbb-utóbb 18. kép. Kiszáradó homokpalaj (I. terasz) magasabb, iszapos szintjén kialakult Bidentetum tripartiti xanthietosum. A háttérben Salicetum triandrae. (Szamosbecs, 1968.) 96