A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975 (Debrecen, 1976)

Művelődéstörténet, irodalomtörténet - Szabó Sándor Géza: Jánosi Zoltán debreceni munkásságáról

Programjában általános választójog, a nők egyenjogúsítása és szociális közszolgáltatások foglaltatnak. Progresszív adózást követel, a munkásság felszabadítását, parlamenti képviseletüket, népuralmat, a világ népeinek szabad testvériségét: „Gyerünk, barátaim! Igazságot keresni, a jogot Kivívni kardjainkkal! Sok jót miveltem véletek; de még Többet kívánok tenni, hogyha majd A diadalt kivívja fegyverünk! Eddig a nép volt a földé s a népnek Ez volt a neve: ,a föld népe'; Én Azt akarom, a föld legyen a népé S a föld neve: ,a nép földje' legyen!" kiáltja a bibliaival csatára gyűrkőzve. S még tovább is megy a követelésekkel. Debreceni, -19. márciusi útja során mint szükséges megoldásról beszél agrárius és munkásszövetkezetekről: nemcsak a polgári, a szocialista forradalom hívének is vallván magát. Követeléseiben általában is túlmegy pártja elképzelésein - bár inkább dinamizmusa az erő. Maga Károlyi is nem egyszer találja túlzónak, romantikus képzelgőnek, s ez a lelkes népvezér attitűd, zsarnokölő lendülete hárítja rá a gyanút később, a Tisza - gyilkosság perében. Am mégis neki lesz igaza: az ideális politikust is eléri gyorsan a történelem. Mind komolyabb feladatok várnak, s ott találjuk a szűkebb-szűkebb politikusi karban. Ott van a szakszervezetben, ott a pártvezérek között, a húsz tagú Nemzeti Tanácsban, végül ott van Károlyi kormányában, mint belügyi államtitkár. A párton belül, s a tanácsban is a balszárnyon tevékenykedik. Azt a szerepet vállalja, hogy kapcsolatot tartson a munkássággal, képviselőikkel, közvetítsen, s a tanácsban érdekeiket képviselje. Nagy emberismeretén, szociális munkás tapasztalatain, s erkölcsi súlyán kívül, elsősorban ez az affinitivitás állítja a zűrzavaros idők egyik legfőbb posztjára. De a munkásokkal való nagy vegyülési képesség mellett még valami más is rendeli: hogy lelkipásztor most is. Elve az - csak úgy van értelme a radikalizmusnak - hittel. Önmagában üres dolog, mérték nélkül való. A fegyelmező erő pedig az lehet, hogy miért, minek érdekében vagyunk radikálisak? - És visszakanyarodik a kiinduló ponthoz : szellemmel a szellemi Istenországért. A munkásság még fiatal osztálynak, nincsen kialakult rendje, életvitele. Szüksége van a keresztyénségre, a hit által, hogy erkölcsöt fejlesszen. A kör ekképpen zárul hát. Akinek legnagyobb erénye a lendület merészsége, az egyszeri torpanásra is csatát veszíthet. Ami Jánosit a proletárok felé fordította - a testvériség általános érzete, a világban való együttmunkálás akarata - akadályozza most, hogy tovább lépjen a forradalomban. Jánosi annak az iránynak vezető politikusa, mely diadalra a protestáns liberalizmust juttatta. Jánosi ezért - megtartván földosztásról, szövetkezetekről való beszédét már nem utazik Pestre. Az új kormányban nem vállal szerepet. S nem fogadja el a felkínált debreceni polgármesterséget, sem semmiféle hivatalos, a diktatúrától érkező feladatot. Sőt mint a közalkalmazottak szakszervezete funkcionáriusa -annak túlságos burjánzásait igyekszik nyesegetni. Húsvétkor azonban mégis korábbi lelkesültsége bomlik tovább: Az egyén feltámadásánál nagyobb valót - a társadalomét hirdeti. 780